A Volánbusz mióta vezette be a 4 jegyű régió/távolsági járatszámok használatát? Ez mennyire hasznos az utasok szempontjából?

Arra a részére tudok válaszolni, hogy mennyire hasznos az utasok szempontjából. Szerintem az átlag utasnak nem sokat segít, de ennek az az oka, hogy átlag utas Sehallselát Dömötör, csak megy mint a birka, azt se nézi, hogy mire száll fel, aztán csodálkozik, hogy másfelé kanyarodik a járata, mint szokott, vagy nem áll meg egy megállóban - ugye azért, mert nem is "a járatára" szállt fel.

A kicsit is figyelmesebb utasoknak szerintem viszont kifejezetten hasznos, például azért, hogy az egyszerre érkező járatokat jobban meg tudják különböztetni. Nyilván nem fogja mindenki ismerni az egész országban a járatszámokat, de a saját útvonala által érintett néhányat simán megjegyzi az ember, és jobban el tud igazodni.

Régen is (ha a több mint 10 év annak számít) használták, csak akkor nem írták ki a kijelzőkre, de menetrendekben, közleményekben szerepelt a könnyebb azonosítás érdekében. Például Sopronban is van több olyan vonal ami részben helyijáratként közlekedik (tehát helyi logikájú számozása van 32, 33),de van 4 jegyű száma is (7242 ill. 7205).

Ezeket újabban úgy írják ki, hogy nagyban van a 7242, mellette a viszonylatnál van zárójelben a 32.

De ezek amúgy nem is járat, hanem csak vonal/viszonylat számok. Helyi jártoknál is te kiírva csak pár karaktert látsz, de az OBU-n a sofőrnek írja a teljes járatszámot például egy soproni 12-es busznál SO12/22. Vonatoknál is te látod, hogy Z70, de az csak a viszonylatot jelöli, illetve a megállási rendet (20:08-kor induló pl. 2348-as számú zónázó vonat)

Hatalmas segítség. Különösen akkor, ha A és B település között megy egy gyorsjárat, illetve egy, ami mindenhol megáll. Használatos a gyorsjárat kiírás, de még ez is jelenthet több lehetőséget bizonyos helyzetekben, így viszont a járatszám egyértelművé tesz mindent.

A kijelzőkön egyébként országos szinten körülbelül azóta van feltüntetve, mióta a Volánbusz átvette az egész országban a közlekedést, előtte inkább csak a háromjegyű számok voltak feltüntetve.

A menetrendkönyvben már az 1930-as években is négyjegyű számmal különböztették meg az egyes menetrendi mezőket (autóbusz-vonalakat).

A betűjelzések alkalmazása sem teljesen újdonság, egyes városokban a hatvanas években nem számozott, hanem betűjeles járatok voltak.

Később évtizedekig a különleges díjszabással közlekedő helyijáratokat jelölték számok helyett betűkkel.