Siklasztósaru valóban használt dolog?

A kérdésből én úgy látom, hogy a kérdező félreértelmezi a kisiklasztó saru feladatát. Arra gondol, hogy ha egy vonat elszabadul, mondjuk kiesik a mozdonyvezető az ajtón hugyozás közben, akkor kirakják a vonat elé az állomáson az átmenő vágányra, aztán csitt-csatt...

Ezt soha nem a forgalmi vágányon használják, hanem olyan vágányszakasz végén, ahol rakodásra, tárolásra van "bezárva" egy vasúti jármű. Tehát csonkavágány, mellékvágányok csoportja, stb. És arra szolgál, hogy ha az ott lévő jármű meggurulna, vagy éppen engedély nélkül elindulna a mozdonyvezető, akkor a saru védje az átmenő vágányt, nyílt vonalat.

Az adott vágányszakasznak azon a végén helyezkedik el, ami a nyílt vonalhoz csatlakozik. És a vonatot - szükség esetén - a forgalmi vágánnyal ellentétes oldalra dobja ki. De csak nagyobb sebesség, ill. lendület esetén. Ha csak lassan mozog a jármű, akkor a saru simán csak megállítja.

A saru alaphelyzete a zárt, vagyis a sínre feltett állapota. Csak vonatmozgás esetére veszik le arra az időre, ameddig ki- vagy beállnak az adott helyre. Ha visszarakták a sínre, akkor valamilyen módon rögzítik, a saru felé vezető váltót másik állásba veszik, és azt is rögzítik. Így a váltóról az ellenkező irányból nem lehet nekimenni a sarunak, mert az csak egy irányból (a mellékvágány irányából) működik.

Ameddig a saru nincs a sínen, addig nem is lehet a védett vágányra vágányutat beállítani, tehát csak felrakott saru esetén közlekedhet ott vonat.

Van kézzel működtetett és kulccsal lezárható változat, valamint központi állítású (motoros) változat, aminek az állását a forgalmista is látja az asztalon.

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=QlbLraABPi8