Amikor a vonatsínre piszkit valaki a vonatból azt ki szedi össze?

Igen ritka kényszereset az, hogy valaki vonatvécében akarjon nagydolgot végezni, pláne olyan állapotú vonatokban - fogynak rendesen - ahol van még pottyantós, vagy egyáltalán bármilyen vécé. Hogy példát mondjak, egy olyan vonatban, ahol nemrég még 16 vécét járattak, ma jó ha van egy, és az is használhatatlan. Na most azt a néhány mégis megtörtént "esetet" egy 93e km2-es ország el fogja viselni. A szar nagy része víz, ami pár nap alatt kiszárad belőle, a többit meg a lebontók (egysejtűektől a dögbogarakig) garantáltan el fogják tüntetni. Hamarabb, mint bármi ember arra járna megbotránkozni. Amúgy civileknek nincs mászkálni valója a sínek közt. Nyilván egy ötker járda más kategória, mint Mucsaröcsöge alsótól nyolc kilométerre a semmiben, nem véletlen, hogy az egyikkel csesztetik az ebtulajdonost, a másik meg a kutyát se érdekli. Arra meg volt szabály, hogy az állomások területén nem használható a pottyantós vonatvécé.

Ami a MÁV vonalgondozását illeti, mellékvonalakon a tizenkét éve lejött sínrögzítő csavarra se volt még kapacitás, nemhogy a természet által elvégzendő nevetséges problémákra.

Megoldja a természet, mint ahogy az az előző kommentben is fel van vázolva.

A vonatsínek közötti terület érzékelhetően szennyezett, főleg az olajtól, azt is a baktériumok bontják le.

Az olajszag nagyon sokszor méterekről érezhető a sínek mellett, de a fekália akkir sem állt kupacokban a sínek között, amikor még sokkal több volt az utas, és nem voltak tartályos WC-k.

Vonatokon az emberek akkor végzik el a nagydolgukat, ha muszáj, aki tehetí ódzkodik tőle, főleg higéniás okok miatt.

A lényeg mégis az a fizikai történés, ami a kipottyanó fekáliát éri, a vonat ugyanis halad közben, esetenként nem is kis sebességgel, de már a 40-50 km/h sebesség is elég ahhoz, hogy az ürüléket a menetszél szétszórja, a zúzott terméskővel felszórt terül

Az umpa lumpák, akik ilyen kis apró közmunkás cigányok.

[link]

Azért a város közepén a járdán lévő kutyakulát ne hasonlítsd már a menetszél által szétporlasztott anyaghoz. Ha csak 2 másodpercig húzod a vonaton a wc-t az is kb 80-100 méter hosszt jelent.

Most sajnos nem találom, de olvastam egy elemzést erről egy biólogussal aki levezette hogy semmi probléma nincs azzal hogy a sínekre megy a szart, mert nagyon hamar lebomlik a sínek között mindenféle kórokozó.

A te logikád szerint akkor a szarvas, az őz, a vaddisznó, meg a sok madár, stb ürülékét is kéne takarítani az erdőben...

2-es amit érzel az nem a járművekből elfolyó olaj, hanem a talpfák impregnálására, telítésére szolgáló anyag szaga.

A lényeg már elhangozott. Személyes megfigyelésként azonban hozzátenném, hogy a kakkantással együtt budipapír maradványai sokszor megfigyelhetők a sínek között, még a forgalmas pesti megállóhelyeken is (pl. Zugló).

Szerencsére egyre több a zárt rendszerű WC, de még akad pottyantós is (pl. a lajosmizsein)

Nem tudom létezik-e még a pályabejáró munkakör a MÁV-nál,de a '70-es, '80-as években, amikor még taetályos WC-k sem voltak, ellenben tömegek utaztak a vonatokon, több alkalommal is találkoztam azokkal a dolgozókkal, akik gyalogosan, a sínek között, mellett 10-15 kilométeres szakaszt bejárva ellenőrízték a síneket.

Volt náluk egy hatalmas keredztkulcs, ha kellett, meghúzzák a csavarokat, volt egy oldaltáskájuk, jegyzettömb, ha hibát találtak, feljegyezték, és jelentették azt.

Egyster sem éreztem, hogy valamelyik fekália szagot árasztana, pedig a minkaidejük jelentős részében a sínek mentén bandukoltak.

Volt egy rövid, talán 800-1000 méteres szakasz, ahol alkalmanként és is közlekedtem, mert ott le lehetett rövidíteni az utat.

Alkalmanként, nem igazán szerettem a sínek között, vagy mellett bóklászni, és nem azért mert ott attól kellett tartani, hogy valamibe belelépek.

Egyszerűen kellemetlen, kényelmetlen a zúzott termésköveken lépkedni, és a talpfák közötti távolság sem volt kényelmesen megléphető.

Arról nem is szólva, hogy az egy sok kilométerre belátható szakasz volt, mégis folyamatosan, figyelni kellett, hogy a távolban nem tűnik-e fel vonat.

Más volt a világ akkoriban, volt példa arra is, hogy lekéstem a vonatot, és a sínek között elgyaloholtam a következő állomásig... és ezt megtették mások is.

Gyerekként még utaztam gőzmozdonyokkal vitt vonatokon, amikor még valóban tömegek vonatoztak.

Az akkori felnőttek nem szerették, ha kegúztuk az ablakot, mert a menetszél bohozhatta a füstöt... valóban volt egy jellegzetes szaga a vadúti utazásoknak.

Az állomásokon hidegben szeneskályhákkal fűtöttek, és a mozdonyok füstje, gőze is érezhető volt orral, de látható is, nem véletlenűl voltak régen feketére festve a vonatok.