Mi lesz a gőzmozdony füstjével az alagútban?

Megy a pályán a gőzös, ha már lúd legyen kövér alapon hegyi pályán, emelkedőn felfelé, okádja a füstöt. Beér egy alagútba, nyár van minden ablak lehúzva, és mivel az Alpokban vagyunk jó kilométer hosszú az az alagút. Mi lesz ekkor azzal a temérdek füsttel? Nem önti el a vonatot, hogy mindenki fuldoklik? Ráadásul mivel a szerelvény az alagútban el kezdi "tolni a szelet" még friss levegő sem áramlik mellé sok, hogy nézett ki ez a valóságban? Egyszer csak kibukkant a külvilágra és mindenki feketén kapdosott levegőért (különösen a mozdony személyzete, akik ilyenkor még az ablakot sem tudták becsukni, hiszen nyitott szerkezetről van szó) vagy volt valami trükk, rutin a füst kezelésére, hogy ne pöfékelje tele a vonatot. Ha van esetleg valakinek személyes tapasztalata erről, miként haladt át egy hosszabb alagúton a gőzkorszakban egy vonat, árulja el a titkot.