Általában miért van mindenféle vonaton; (villamos, metró, mozdony) éberségi jelző gomb?

Egy autó ritkán több mint két tonna és 7 főnél több sem nagyon ül benne. Egy tisztességes 8 kocsis EC egy V63-mal közel 500 tonna és vannak rajta több, mint 500-an. Egy tehervonat meg akár 2000 tonna.

Ha az ingerszegény környezetben elalszik a mozdonyvezető az automatikus vonatmegállítás csak vörös jelző melletti elhaladásnál működik. Ha egy combosabb gyorsteher a megállj jelzést adó bejárati jelző mellett kezd el vészfékezni és az előtte lévő váltók valamelyik kitérő irányban áll, akkor az a vonat ott a fél állomást át fogja rendezni ezzel nem kis anyagi kárt és személyi sérülést okozva.

A pályát és a felsővezetéket sem árt szemmel tartani.. :)

Egyszerű, de praktikus biztonsági rendszer, ha a jelzésre nem érkezik válasz a jármű lassítani kezd, és megáll.

Nem csupán az elalvás elleni védelem, előfordulhat, hogy rosszul lesz a vezető, aki egyedül van a fülkében (vagy, ha vicces kedvében van, leszállt az előző állomáson -D), az éberségi rendszer azt kontrollálja, hogy a vezető a helyén van, és ellenőrzése alatt tartja a járművet.

Mindezeken túl pedig a vasút eleve egy magasabb biztonsági szintet képviselő közlekedési rendszer, ahol a közúttak ellentétben csak hivatásosok vezetnek szigorú követelmények alapján egy olyan utasításrendszer mentén, ami szinte minden egyes szituációra lebontva konkrét teendőket sorol fel (vö. KRESZ és a kölcsönös udvariasság elve).

Egy ilyen biztonsági rendszer alapvető fontosságú információja az, hogy a renfszer egyik legkritikusabb szereplője - a járművezető - alkalmas-e minden pillanatban a fenti utasításrendszer alkalmazására.

7-es, ezt gyönyörűen megfogalmaztad, minden szavaddal egyetértek.

Annyit még, írta valaki, hogy ingerszegényebb környezet, monoton stb. Nos, ez nincs így. Szerintem a közút ingerszegényebb. Gondolj bele, felmész az autópályára, és több száz km-en keresztül semmilyen jelzéssel nem találkozol. Ezzel szemben egy önműködő térközös pályán egy 200 km-es út alatt kb. 100-120 jelzővel találkozol folyamatosan 1-2 km-enként, amelyeket utasításszerűen, szabályosan kell lereagálni. Óriási felelősség 120-szal behaladni egy állomásra, elég csak egy bejárati jelzőt nem figyelni, és máris könnyen hatalmas baleset történhet, ha az mondjuk sárga volt (és kihalad az állomásból vörös mellett, mire leold a berendezés, késő). Éppen ezért sokkal kevésbé ingerszegény a vasúti közlekedés, ahol folyamatosan jelzések alapján kell cselekedni az út egésze folyamán, nincs pihenés. Közúton meg nem sok érdemi dolog történik pl. egy autópályán, 250 km múlva lehajtasz az autópályáról, és ott vagy. Nem is véletlen, hogy annyi elalvásos baleset van az autópályákon.

"Óriási felelősség 120-szal behaladni egy állomásra"

Természetesen mentrend szerint áthaladó vonatokról beszélek, amely akár 50-100 km-en keresztül (vagy akár nagyobb távolságon keresztül) folyamatosan áthalad minden állomáson. Na itt aztán nagyon észnél kell lenni. Aki szerint ez ingerszegény, az sose vezetett még mozdonyt egyedül, teljes felelősséggel (ez a kulcsszó), több száz utassal a háta mögött. A kocsiban utazva persze, hogy unalmasnak tűnik.