A régi gőzmozdonyokon a kémény mellett levő cső, ami gőzt fújt ki, mi célt szolgált?

Az volt a mozdony fütyülője ;-)

A gáztartályban lévő nyomást harárértéken belül kellett tartani, a fölösleges gőzt kiengedték, de hangjelzésre is gőzt használtak, a sípon kiáramló gőz, élesen fütyülő hangja jellegzetes.

A 6-osnak van igaza.

Az a cső a kémény mellett, a gőzüzemű légsűrítő gőzkiömlő csöve. Minden gőzmozdonyon van, amelyik légfékkel van felszerelve. Még régebben, a vasút kezdetén még voltak kizárólag kézifékes vonatok is, azokon a mozdonyokon nem volt légsűrítő, de ilyen már nincs. Amikor a légsűrítő működik, azon a csövön minden löket végén szakaszosan távozik az a gőz, ami a légsűrítőt működtette.

Ezt hallod közben: Pss-pss-pss-pss... akár a mozdony álló helyzetében is.

A légsűrítő pedig a vasúti kocsik és a mozdony légfékberendezésének működtetéséhez szükséges sűrített levegőt termeli. Közvetlenül megállás után nagy valószínűséggel működik is, hiszen éppen most használt el sűrített levegőt a megálláshoz, amit utána pótol.

Hideg időben, - mivel szakaszosan működik - a légsűrítő gőzkiömlő csövében lecsapódik a gőz, és vízzé válik, ezért beinduláskor, az első néhány löket során vizet spriccel ki, ami forró víz is lehet. A légsűrítő azért működik szakaszosan, mert csak akkor indul be, ha a mozdonyon lévő főlégtartály nyomása egy bizonyos beállított érték alá csökken. Leginkább fékezés után történik, vagy a légfék rendszer tömörtelenségének pótlására. Ez a bekapcsolási érték mozdonytípustól függ, kb. 6,5-és 8 bar körül van. Ha visszatermelte a szükséges nyomásra a levegőt, akkor leáll.