Egy atlagnal maagasabb IQ-val rendelkezo ember, (kb 120Iq), ami nem kiemelekedo, tobbi lent?

A 120 nem olyan magas. Az enyém 110 körül lehet, még gimiben töltöttünk IQ tesztet és azon jött ez ki. De ki tudja mennyire volt pontos az is, szerintem semennyire. Mégis végig szenvedtem a gimit a matekkal. Érettségin meg is buktam írásbelin. Nem hinném, hogy ez kivétel nélkül mindenkinek ettől függne.

Egyébként, ha fogékony vagy a matekra, és van egy jó tanárod akkor kb bàrmit megèrthetsz, persze kell hozzá tanulni is. Nincs olyan, hogy "nem tudja befogadni az agyad", ha egészsèges vagy és ha érdekel persze akkor menni fog bármi. Csak vannak mèrnökök, matematika tanárok, fizikusok és hasonló okos emberek is, csak tenni kell mindezèrt.

Előre leszögezem, hogy minden, amit írok, az a saját véleményem, nem-reprezentatív megfigyeléseken alapszik. Ezen felül mindig vannak kivételek, én is láttam sokat. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban ezeket nem teszem ki minden mondat után.

Mivel véleményt írok le, néhány releváns adat magamról: matematikusként végeztem, a munkám nagy része is erre épül. Az évfolyamom legokosabb emberei közül sok a barátom. Gimiben rengetek országos top 10 eredményem volt matekversenyen, de olimpiára nem jutottam ki. Az IQ-m, már amennyire azt egy szám le tudja írni, valahol 150 körül van.

Én a matematikai képességre mindig 3 összetevő együtteseként gondolok: logika (köznyelvi értelemben, nem mint matematikai ág), absztrakciós képesség, kreativitás. A legtöbb IQ teszt a logikai képességre épül, nagyjából azt méri. Így világos, hogy elég erős korreláció van a matematikai képesség és az IQ között.

Na de meddig viheti valaki 120 körüli IQ-val? 120 az nem rossz eredmény, én a "jó logikai képesség" kategóriába sorolnám. Ez nagyjából az alsó határa egy alkalmazott matematikus Msc elvégzéséhez szükséges értéknek, de BSC még probléma nélkül meglehet.

Viszont az, amit a kérdésed második felében firtatsz, hogy nem tudja befogadni az agyad, az egyáltalán nem IQ függő. Ez az absztrakciós képességedtől függ. Ez a legnagyobb váltás az elemi, középiskolai matek között, illetve az egyetemi matek között. Érettségihez kell egy alapszintű absztrakciós képesség, hogy megértsd a fogalmakat, a feladat nehézségétől függően kreativitás (érettségi szinten ez nem sok, emelten sem), illetve rengeteg mintázatfelismerés, és kevés következtetőkészség (logika). Ahogy haladunk egyre mélyebbre, az absztrakciós képesség válik dominánssá, mellette a logikának csak egy adott szintet kell megütnie.

Számomra a legabsztraktabb területek, amiket még "jól" értek, azok a funkcionálanalízis és a bonyolultságelmélet.

Szerintem ez nemcsak az egyébként meglehetősen szűken vett szellemi képességet mérő IQ-tól függ, hanem érdeklődéstől, és - ahogy az előttem szóló matematikus is megfogalmazta - absztrakciós készségtől.

Amúgy pedig több skála is van használatban IQ-val kapcsolatosan, ezért IQ pontszám helyett érdemesebb inkább arról beszélni, hogy a népesség felső hány százalékába esik az illető. Lehet neked bármilyen magas az IQ-d, ha nem érdekel a matek és a fizika, és nincs is komolyabb tehetséged hozzá.

Ed Kemper egy jelenleg is börtönben ülő sorozatgyilkos, akit gyerekkorában elhanyagolt és megalázott az anyja, felnőttként pedig tíz embert megölt - a nagyszüleit és az anyját is beleértve. 154-es IQ-ja van, a neten vannak róla fent videók. Ha tudsz angolul, megérted a vele készített interjúkat. Kifejezetten intelligens, szimpatikus ember, aki pontosan tudatában van a saját tetteinek, ezért nem is minősítették őt skizofrénnek vagy pszichopatának. Magas intelligenciájának köszönhető az is, hogy szembenézett rémtetteinek következményével és feladta magát a rendőrségen. Hogy mi lehetett volna belőle, Ki tudja? Az biztos, hogy kár érte. Nem hinném, hogy kifejezetten a matek és fizika érdekelte volna, mert az kiütközne későbbi érdeklődéséből is (életfogytos büntetéssel a börtönben bőven van ideje tanulnia az embernek), ennek azonban nincs nyoma.

Én fizikusként végeztem az ELTE-n, jelenleg mérnökként dolgozom. Az elején inkább a 4-es felé hajlott a teljesítményem, és megéreztem a gimnáziumi és egyetemi szint közti szakadékot, de a végén a szakosodás időszakában (asztrofizika szakirány), az utolsó két évben színötös voltam. Anno és még most is nagy kedvencem a relativitáselmélet és kvantumelmélet, ezekkel még most foglalkozom néha szabadidőmben (bár jelenleg egy magánéleti problémám jobban leköt), de mivel jelenleg orvostechnikai eszközöket gyártó cégnél dolgozom mérnökként, a korábban tanultakhoz és a korábban megszokott színvonalhoz képest nagyságrendekkel alacsonyabb szinten kell működnöm - már ami a logikai és absztrakciós igényeket, illetve a felhasznált fizika és matematika bonyolultságát illeti. Számomra nem okozott különösebb gondot ezeknek az elméleteknek a megértése - bár az egyetemi szint után már nem mélyedtem el bennük, csak annyira, amennyire privát érdeklődésem alapján tudtam. Én pl. úgy érzem, hogy bármit képes lennék megérteni. Hogy kreatívan alkotni, új elméleteket kitalálni ugyanezen a színvonalon is képes volnék-e, az már más kérdés.

Én anno simán bekerültem a Mensa HungarIQa egyesületbe, ott is a felső 1%-ba, bár nem voltam aktív klubtag, aztán ki is léptem. De ez nem jelent különösebb tehetséget, hiszen egy zsúfolt metrókocsiban még jó eséllyel van rajtam kívül legalább egy ember, aki legalább ilyen jó eredményt fel tudna mutatni. Gyanítom, hogy ennél kisebb százalékba is be tudnék jutni, de hiteles tesztet ilyennel kapcsolatban még nem töltöttem ki.

Én úgy gondolom, hogy egy 12

Folyt. köv.

Én úgy gondolom, hogy egy 120-as IQ, ami mondjuk szimplán "tehetséges"-nek nevezett kategória felső része, kb. egy szórásnyira van az átlagtól és azt jelenti, hogy az emberiség kb. 20%-a ennél jobb eredményt el tudna érni. Ha igazán érdekel a fizika és matematika, akkor szerintem BSc szinten elegendő kitartással és szorgalommal el lehetne végezni egy matematikus vagy fizikus szakot az egyetemen - de nem biztos. Inkább határesetnek mondanám. Elsősorban amiatt, mert magának az IQ-nak a fogalma nem elég pontos és átfogó ennek megítéléséhez.