Lehet ennek valami köze a kedvemhez? Vagy csak "felnőttem"?

Itt több dolog is van.

Az egyik az, amit jól látsz: nem tragédia, ha rosszabb jegyeid 𝐢𝐬 lesznek.

Viszont egy dolog nagyon fontos!

Ha neked az a boldogság, ha nem kell tanulni, akkor már most pályát tévesztettél!

Akkor rögtön menjél el fizikai munkásnak!

Ugyanis abban, amivel majd a kenyered keresed olyan szinten kell profinak lenned, hogy jó esetben még a hobbid is ez lesz. Tehát ebből rossz jegy, vagy az, hogy nem tanulsz - képtelenség.

Mivel pedig most még nem tudod, hogy ez melyik lesz, és egyébként is széles érdeklődésed van (igaz?) - tehát sok kedvenc tárgyad van, amelyekből dőlnek a jó jegyek ÉS komolyan is veszed.

Ha nincs így, akkor sürgősen gondold újra az életed.

Ja, és kezdjük azzal, hogy ez nem egyéb kérdés, hanem tanulási vagy önismereti.

Tiszteld meg magad azzal, hogy legközelebb a jó kategóriába teszed!

Ez teljesen normális. Nekem is a 11.-12.es (épp érettségizem) évemben voltak ilyen hullámvölgyek. Az a baj,lehet ez nálad is akár 1 vagy több hónapig majd suliban elhúzódik és félreteszed a könyveket. Nekem lelki okok voltak,mert pl azt látod,hogy a nem tanuló osztálytársaidra akár jobb jövő vár,meg így is megszerzik a jobb jegyet,meg ez-az akkora szerencsés,akkor lehúz. Meg a tanulás stresszes,az,hogy belefekteted az időd és eldobod a kamaszkort abba belegondolni,hát köszönöm szépen. Nem csoda,ha eljutottál a ,,leszarom" érzéshez,nem fogsz talán annyit stresszelni,meg 17 évesen belegondolni,hogy mi leszel,mi vár rád,szerintem megijedtél. Meg a karanténnak is van köze,nincs meg a bizonyítási vágy ,hiszen így mindenkit ugyanúgy értékelnek,a tanárok nem mondanak se jót se rosszat,magadnak meg így is bizonyítottál. Ez a folyamat csak úgy működik ha magadnak is és a tanárnak is akarsz,de ehhez a tanár is kell,azért van az,hogy dícsér,és azért van a nagy trauma a 3as-4es után,mert mind magad felé, mind a tanár felé csalódást okoztál. Most ez nyilván nincs meg,de abba belegondolni is durva,hogy lehet te csak egyszer rontassz és már egy másik embert vesznek fel.

Én kívánom,hogy össze tudd magad szedni,ha most úgy is gondolod,hogy esetleg nem akarod. Nekem is most rossz lesz az érettségim,a 4 évet végigtanultam,volt hogy éjjel felkeltem,de ez elfelejtődött csak mert ilyen hullámvölgy volt és későn eszméltem. Ne stresszelj annyit,de ugyanúgy tanulj,csak lazábban több kedvvel és egy rosszabb jegy után mond magadnak,hogy legközelebb kijavítod és legyen is úgy.

Ha van rá lehetőséged, mindenképpen tanulj tovább, mert utána jobban tudod alakítani az életed.

De gondold meg azt is, hogy hova kellene menned tanulni.

Orvosnak csak az menjen, aki kifejezetten orvos akar lenni!

Nem tömegmunka, de nagyon nehéz hivatás, és már az egyetem is igen nehéz.

Nekem van jó pár ismerősöm, aki elkezdte, aztán vagy ápoló lett, vagy egészen más pályára ment.

Semmiképpen ne menj oda más kedvéért!

A művészetből viszont nagyon nehéz megélni.

Nagyon ritka az olyan ember, aki annyira tehetséges (művészetben és önmaga eladásában egyszerre), hogy ebből, mint fő foglalkozásból normálisan megéljen.

Nézz körbe jobban: mi az, ami illik is hozzád, nem idegen, és még meg is lehet élni belőle.