Aki magának való ne is menjen egyetemre?

Miért olyan emberek gondolatain tűnődsz akiket nem ismersz és 1 szót sem fogsz velük beszélni életedben???

"Nem vagyok egy nagy közösségi ember és tudom, hogy nem úgy megy ez, hogy bemegy az ember meg kijön."---DE ÍGY MEGY! Nem kell senkivel beszélgetned, ha nem akarsz.

"Kinéznének, cikiznének hátam mögött esetleg?"---Ha nem vagy velük egy társaságban fel sem fogsz nekik tűnni, ez olyan mint mikor 3 év után a tanárom megkérdezte, hogy te is ide jársz????? közben meg 2 évig én készítettem elő neki a kivetítő rendszert és minden alkalommal visszahordtam a cuccait az irodájába.

Volt olyan csajszi akinek 2 félév után tűnt fel, hogy 3 fősek az asztalok, beteg volt a barátnője aki köztünk szokott ülni és ez szerzett nekem pár boldog éjszakát :)

"Bárhol, bármikor egy rossz mondat egy rossz hülye válasz és eláshatom magam egy életre, tapasztalat."---eleve a kérdésedből lejön, hogy te nem akarsz tőlük semmit, de akkor miért baj, ha ők sem akarnak tőled semmit? Nem értelek!

Nagyon kevered a dolgokat.

Pont, hogy így megy - ha azt szeretnéd: bemész- kijössz.

Az általános- és középiskola az, ahol muszáj kapcsolatokat teremteni, mert sok éven keresztül egy 99%-ban fix közösség tagja vagy.

A legtöbb órán nem is ugyanazokkal az emberekkel vagy együtt. Senkit nem érdekel, hogy te beszélgetsz-e valakivel vagy nem. Ha úgy akarod, bemész, elvagy az órán, aztán hazamész.

Persze megkönnyíti a dolgot, ha vannak olyanok, akikkel jóban vagy és tudsz például segítséget kérni. Bár teljesen nem tudod elszakítani magad másoktól, mivel én jártam 2 szakra is és mindkettőn volt olyan óra, ahol csoportmunkát kellett készíteni.

Csoportmunka a munkahelyek 90%-án van, még ha ritkán is. Előadnod is tudni kell, különben már az első állásinterjúd sem lesz sikeres. Én sem szeretem nagyon ezeket a dolgokat, de sajnos muszáj megtenni őket.

A főiskolás problémára az lehet megoldás, ha egy nagy egyetemre mész, azok átlagban színvonalasabbak is (na ezért most lehet irgalmatlanul lepontozni egyeseknek). Elte BTK-ra jártam egy ideig, egyetlen szakon voltunk annyian, mint egy kis főiskolán összesen. Senki nem ment oda soha belekötni egy egyedül levő emberhez, nem foglalkoztak vele.

Nekem ebből a szempontból van pozitív és negatív élményem is az egyetemen.

Egymás, vagyis hallgatók között, szerintem ennek kisebb a jelentősége. Sokan vagytok, majdnem mindenki idegen mindenkinek, sokszor az órákon is másokkal vagy együtt és ezek miatt sokkal lazábbak és sokkal személytelenebbek a kapcsolatok. Ebből kifolyólag a te döntésed, hogy kitől mit szeretnél és szerintem ezt mindenki teljesen jól el is fogadja és tiszteletben tartják. Annyi hátránya persze lehet, hogy pl. kevesebb információ jut el hozzád, esetleg lassabban értesülsz erről-arról, nem tudsz kitől jegyzetet vagy bármilyen nem hivatalos segítséget kérni, a csoportmunkák nehezebbek vagy hasonlók, de attól még értelemszerűen ugyanúgy el lehet végezni egy egyetemet. Én személy szerint örülök is ennek és nem is. Az tényleg jó, hogy ez már egy szabadabb közösség és senki nem érzi, hogy kényszerből össze lennétek zárva és egymásra lennétek erőltetve, mindenkivel jóban kellene lenni, jópofizni stb. Ugyanakkor szerintem (legalábbis nálunk) nehezebb barátságokat vagy jó kapcsolatokat kialakítani, mert a többség elég távolságtartó, sokan abszolút nem is barátságosak vagy segítőkészek és azért én nem érzem annyira jól magam egy ennyire rideg közegben nap, mint nap.

Tanárok részéről viszont sokkal több negatív élményem van. Nekünk elég sok szemináriumunk van, ahol kevesebben vagyunk és a tanárok már személyesen ismernek mindenkit. Mindenhol megvannak a kedvencek, akiknek segítenek, akiket kiemelnek, akikkel kivételeznek és ezek szinte kivétel nélkül azok az emberek, akik végigbeszélik az órát, mindig mindenben részt akarnak venni, minden óra után mennek beszélgetni a tanárhoz, bejárnak a fogadóórákra, csak úgy beszólnak az óra közepén stb. Ha valaki nem ilyen típus, akkor jobb esetben csak szimplán nem foglalkoznak vele, nem jegyzik meg és ennyi. Viszont nekem volt ezzel kapcsolatban kifejezetten negatív élményem is, valaki kifejezetten utált. Például egy tanárom konkrétan megbuktatott azért, mert nem hitte el, hogy én képes vagyok az elért eredményre, mert az óráján nem voltam elég aktív (ami azt jelentette, hogy szimplán teljesítettem a követelményeket és ez neki nem volt elég). Valamint egyszer végül kettest kaptam (úgy, hogy minden feladatot megcsináltam időre, minden órán bent voltam, minden tesztet megírtam és ezek alapján minimum egy négyest érdemeltem volna) miközben egy olyan csoporttársam kapott ötöst, akit már azért meg kellett volna buktatni, mert be sem járt az órákra és sokszorosan túllépte a maximális hiányzásokat. Szóval etéren a tanárok nálunk elég igazságtalanok.