Szerintetek ez jó törire?

Töritanárok, történészek, vagy igazából bárki, aki keni vágja a törit, ez a pestisről szóló fogalmazás jó? Orvos vagyok a járvány idején. Hanyast adnátok rá? 10.-es vagyok

Fekete halál

1348. november 10.

A nevem Dante Milanesi. 1325. November 19-én láttam meg a napvilágot Bolognában.

1345-ben végeztem az Universit​à di Bologna intézményében, ahol orvoslást tanultam.5

esztendőig tartó orvosi curriculumot 1340 őszén kezdtem. Oly írásokból kellett tudásomat megszereznem mint a Cyrurgia, amelyet Guglielmo de Saliceto nevű sebészorvos írt, ki

úgyszintén ezen iskolában szerezte meg tanulmányait az előző évszázadban. Persze olyanok

is tanultak itt, mint Mondino de Luzzi, aki az Anathomia című írás szerzője, melyből az

anatómia tudományát lehet részletesen elsajátítani.

1347 októberében dögvész kezdett el pusztítani Messinában, Sicilia szigetén. Legjobb

tudásom szerint genovai, Kaffából menekülő hajók kötöttek ki a város partjainál, olyan

hajók, melynek legénységei már nem voltak életben a partraszálláskor. Gabriel de Mussis,

piacenzai jegyző írásaiból olvastam ezeket. Elmondásait alapul véve, mongolok hozták be.

Kaffa ostromlása közben a kórral megfertőződött tetemeket dobták be a városba, amelyek

átadták a betegséget a katonáknak. Itt, Firenzében hónapok óta terjed. A fájdalmas halált

okozó kórság már Genovában, Pisában, Veneziában, Marseillben, Bordeuxban, Lyonban és

Parisban is megjelent, az eddig eltávozottak száma többszázezer, ha nem többmillió lehet.

Elbeszélések szerint, mindemögött zsidó összeesküvés áll, amelyet Toledo városából

irányítanak. Amely emberek ezeket állitják, azok szerint zsidók kutakat mérgeztek meg, hogy

Savoyában, Franciaországban, Svájcban és Itáliában terjedjen a nyavalya.

Ezen kór nem válogat áldozatai között. Gyermekeket és felnőtteket, időseket és fiatalokat,

nőket és férfiakat, fiúkat és leányokat egyaránt betegít meg és ragad el. A fertőzötteken

kelések, aféle búbok jelennek meg, melyek idővek elfeketednek, majd kifakadnak, szaglásra

kellemetlen, gennyedző sebet létrehozván. Súlyos köhögés, levegő utáni szomjúság, láz,

fejfájás és vérzések törnek rá a betegekre. Jellemző a tudatnak megzavarodása is. Aki

elkapja a veszedelmet, az pár napon belül valószínűleg belehal, de vannak szerencsésebbek,

akik túlélik.

A járvány mellett éhínségek is tombolnak. A nemesek, a gazdagok elhagyják városi

otthonaikat, és vidéki kastélyaikba költöznek. A szegényebbek kénytelenek otthonaikban

átvészelni a dögvészt.

Mivel sokan Isten csapásának tartják ezt, ezért kereszteket és az Úr bocsánatáért esdekelő

feliratokat vésnek az ajtajukba. Siciliában édesapák hagyták el beteg gyermekeiket,

asszonyok menekültek el a fertőzött uraiktól. Az ügyvédek megtagadták hogy a haldoklóhoz

elmenjenek, hogy végakaratukat rögzítsék. Mind a szerzetesek, mind az apácák gondozás

nélkül hagyták a betegeket, így az apátságok és imaházak is hamar kiürültek. A holttesteket

a házban hagyták, amelyeket nem temettek el keresztény módra, félve a veszedelmes gyilkostól. Ilyen módokon próbálhatták megakadályozni a továbbterjedést, de ez nem

sikerült. Firenzében voltak és vannak, kik az utcán lehelik ki lelküket, mások a házukban

távoznak el, és ennek bekövetkeztét már csak oszló tetemük szagának köszönhetően tudják

szomszédaik megállapítani. Ezeket kicipelik a házakból, a bejáratok elé fektetik őket és

reggel összegyűjtik, majd elviszik azokat.

Úgy bizonyul, gyógymód nagyon nincsen eme dögvészre. Egyesek az rózsavízben vagy

ecetben való fürdést javasolják, mások illatos füveknek és fáknak füstjének belégzését.

Egyes orvosok eret vágnak, felnyitják a búbokat. Néhol az utcákon még hatalmas tüzeket is

raknak, illatos fákat égetnek hogy tisztítsák az atmoszférát. Meglátásaim szerint ezen

praktikák semmit sem használnak. Vannak orvosok, kik gyáva módon, a kortól való félelmük

miatt nem mernek kimenni a segítségre szorulókhoz. Amelyek kimennek, azok sem nagyon

vizsgálják meg a betegnek testét, helyette horoszkópját állítják fel, majd ezalapján döntenek

a kezelésről és a gyógyszerről. Talán az egyetlen hasznosnak bizonyolú praktika a

quarantena nevezetű módszer lehet, amely szerint azon házat ahol a “rossz levegő”

felütötte fejét, be kell deszkázni, a lakóit bent kell tartani.

És hogy miért jegyzem fel mindezt? Jómagam, és családom is elkapta a veszedelmet. 12

esztendős leányommal, Rosalinenél kezdtek megjelenni a tünetek 3 héttel ezelőtt. Ezután a

fiaim, Paolo és Roberto is elkapták a kort, majd anyjuk, Grazia, eztán pedig én is

megbetegedtem. Úgyan tűnik hogy az idősebbik fiú, Paolo kezd jobban lenni. Azonban

egyetlen kislányom tegnap éjjel elhunyt. Vesztegzár alá kerültünk mi is, Rosaline teste még

az ágyban hever. Mintha csak aludna. A halál szaga lengi körbe a házat, a gyász és ridegség

szinte tapintható. Hamarosan a lányommal leszek. Érzem ezt, egyre gyengülök. Ezen

soraimat is nehezen tudtam leírni. Ezen írásom tán a hagyatékom lehet. Sokszáz év múlva,

tán a veszedelem már csak egy távoli emlék lesz, és eme feljegyzésből is tanulhatnak majd

róla a jövő emberei. Az is meglehet hogy már addigra nem lesz kinek olvasnia szavaimat,

mert a kort maga Isten küldte az emberiség kipusztítására, melyet bűneink okoztak. Nem

tudhatom. Csak reménykedem hogy nem így van.

1348. december 20. széljegyzet

Annak, ki olvassa ezt: Jómagam, valamint feleségem és fiaim, túléltük a kórt. Leányomat

eltemettük keresztény módra. Mikor egy apa elveszti a fiát, az súlyos nehezék, de

meggyászolja, majd eltemeti. De mikor a saját leányát? Az maga a pokol tud lenni.

A betegség még terjed. Még mindig. Ez itt marad velünk.