"Offline" vagy "online" egyetem, melyik könnyebb?

Szerintem egyetem, sőt szakfüggő vagy egyenesen oktatófüggő.

Van ahol tényleg könnyebb online, mert ha valaki nem tanul, az is ki tudja keresni a válaszokat, össze lehet állni többen csoportos hívásban megoldani a vizsgát stb.

De máshol meg direkt nehezítenek az oktatók, és nagyon kevés időt hagynak, vagy nagyon szőrszálhasogató módon kérdeznek bele a részletekbe.

Szóval ha neked így könnyű, akkor a szerencsésebbek közé tartozol. Akiknek eddig mondjuk személyesen 60 perc volt egy vizsga, most meg 6, de a kérdések száma ugyanannyi, na ők nem biztos, hogy annyira örülnek az online vizsgáztatásnak. Vagy azok, akiknél írásbeli helyett szóbeli vizsgát tartanak az oktatók, hogy kivédjék a puskázást.

Nálunk jól van megoldva az online oktatás, de számomra sokkal könnyebb a jelenléti forma. Ha ott vagyok, mindenképp figyelek, jegyzetelek, sokkal könnyebb megjegyezni a dolgokat, attól, hogy jelen vagyok. Tudok hozzá élményt kötni.

Online ez a figyelem nincs meg. Mindent magamtól kell megtanulnom, mert nagyon nehezen tudok figyelni. Ha a tanár olyasmiről beszél, ami könnyű/számomra nem újdonság, akkor online nem figyelek. És nehéz visszakapcsolódni.

hát nálunk az egyik eddigi könnyű tárgy (felsőbbéves ismerősök mesélték hogy milyen volt offline) olyan nehéz lett, hogy heti 8-10 órát kell arra az egy tárgyra készülnöm hogy a heti feladatokat meg tudjam oldani, amivel még csak az aláírást szerzem emg hogy mehessek vizsgázni.

Ezzel szemben van amiből eltörölték a vizsgát és a zh-kat is, és a tanár csak egy könnyű csoportos badandót meg egy egyszerűbb egyéni prezentációt vár el, szóval összességben kb- 10 óra munkát kell a félévben belefektetni.

Mind a két tárgy kötelező a szakomon.

Szóval a számonkérések olyan nagyot változhattak tantárgyanként, hogy szerintem képtelenség általánosságban megmondani, hogy melyik a könnyebb.

Nekem "offline" sokkal könnyebben megy az egyetem.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy engem alapvetően megvisel ez az időszak (pl. szociális élet hiánya vagy ellaposodása, monotonitás, ingerszegény környezet stb.) és amolyan depresszióközeli állapotba kerültem. Viszont egyébként több szaktársamtól vagy más egyetemistától is hallok hasonlókat, így talán többen érzik velem együtt, hogy jelentősen veszítettek a motivációjukból, nehezebben tudnak koncentrálni, fáradtak stb. Úgyhogy szerintem teljes mértékben ettől sem lehet eltekinteni.

Ezen kívül nagy különbség, hogy én a jelenléti órákon sokkal jobban tudok koncentrálni és odafigyelek, jegyzetelek. Én képes voltam mozdulatlanul végigülni egy 90 perces előadást, miközben végig jegyzeteltem. Most pedig az online órákon kb. 10 perc után már mozgolódom, helyezkedek, azt se tudom hogyan üljek, mindig eltereli a figyelmem valami más vagy elkezdek telefonozni, valamikor el is aludtam... egyszerűen nem tudok 90 percen át arra figyelni, hogy a tanár kattintgatja a kis ppt-jét, egy diát bámulunk 20 percig stb. Ráadásul mi nem igazán kapunk ki jegyzetet, ppt-t, használható olvasmányt és emiatt fontos lenne az óra és a jegyzet, mert abból készülsz.

Nehezebben is veszem rá magam a tanulásra, mert engem maga az egyetemi környezet és közeg is motivált pl. a szaktársaim vagy velem egykorú egyetemisták vettek körül az egyetemen, könyvtárban, az órákon, a koliban és mindenki tanult, beadandót írt stb. Most a szüleimmel élek és ez nincsen meg, nehezebb leülni a gép elé mikor mások pl. tv-t néznek vagy beszélgetnek a nappaliban stb. Ráadásul egyre több minden zavar, holott korábban egyáltalán nem érdekelt, hogy most valaki beszél, telefonál, járkál, zörög stb. miközben tanulni próbálok.

Valamint nálunk is valamivel megnőttek a követelmények a jelenléti oktatáshoz képest (pl. főleg beadandók terén), illetve sokan túl rövid határidőket adnak meg, vagy az online teszteket és vizsgákat kell sokkal rövidebb idő alatt teljesíteni.