Mennyire általános, hogy az egyetemisták megutálják az egyetemet mire végeznek?

Szerintem ez nagyon gyakori, de most talán még az online oktatás is rátesz egy lapáttal. Legalábbis nálunk azóta csak még rosszabb, még érthetetlenebb, még kacifántosabb, még bonyolultabb lett minden. Az adminisztráció, az információáramlás siralmas volt mindig is. Eleve gólyaként az embernek fogalma sincsen, hogy mi micsoda, mi hogyan működik, mivel kihez kell fordulni, mit hol talál meg stb., de az a szomorú, hogy ez a későbbiekben sem sokat változik és küldözgetni kell az e-maileket ezer irányba, ettől kell aláírás, attól kell pecsét, személyesen kell leadni, Neptunba kell feltölteni, el kell olvasni a TVSZ-t, de abban más van mint a kari kiírásban, őt kell megkeresni, de ő nem tudja és elküld máshoz, ő nem érti miért küldtek hozzá :D Borzasztó. Emlékszem, hogy pl. velünk elfelejtették közölni, hogy a szakirányokra való jelentkezésnél nem a jegyeken múlik a dolog, hanem a jelentkezés időrendi sorrendjén dől el, hogy ki hova kerül be és így csomóan nem oda jutottak be, ahova szerettek volna. Vagy például azon is ment a vita a tanszéken, hogy melyik tárgyat kell felvenni, hogy most a szakiránytól függ a dolog vagy pedig a specializációtól (nálunk kettő van). A szakdolgozat témabejelentő határidejét is elfelejtették közölni és szeptember elején mondták, hogy ja amúgy azt előző félév végén kellett volna. Mikor megszerettünk volna nézni pár előző évi szakdogát, akkor elküldtek a könyvtárba, onnan elküldtek a tanszéki irodába mert azok már ott vannak, viszont az a vírus miatt zárva volt. Az online oktatás alatt pedig szinte alig lehetett elérni bárkit is...

Szóval a szakomat magát szeretem, mármint érdekelnek a tanultak és ezzel a részével nincsen problémám, de ez katasztrofális. Bár azért az órákkal kapcsolatban is csalódtam párszor. Sokszor azt éreztem, hogy egy-egy óráról ugyanúgy sétálok ki mint ahogyan bementem és nem lettem okosabb, nem tanultam semmit. Például volt több olyan órám, ami úgy nézett ki, hogy minden egyes óra anyagához hozzá lett rendelve egy-egy hallgató és neki fel kellett dolgoznia az adott témát egy prezentáció keretei között, illetve ezen kívül voltak beadandók, csoportos prezentációk, órai feladatok és vizsga is. Én értem, hogy így aktívan részt veszünk az órában, mindenki készül, gyakoroljuk az előadást stb., de azért hallgatók előadásaiból (ami néhol pontatlan, amiben vannak tévedések, valaki jobban ad elő valaki kevésbé, valaki felkészültebb valaki kevésbé, valakinek több ideje volt rá valakinek kevesebb, valaki jobban megértette valaki kevésbé stb.) nem olyan egyszerű tanulni. Én abszolút hiányoltam a tanári magyarázatot és úgy érzetem, hogy magunkra vagyunk hagyva az anyaggal és akár ennyiből random wikipedia bejegyzéseket is olvashatnék egyetem helyett...

Tovább szeretnék még tanulni, de ha belegondolok, hogy ugyanez vár majd rám, akkor az picit azért elkeserít :D

Most végzek az ötödévvel orvosin, gyűlölöm az egészet. Az egyetlen motivációm, hogy befejezzem az, hogy mindenképpen orvosként szeretnék dolgozni és csak nem dobok a kukába ennyi évet és energiát. A vizsgákat régebben még úgy éltem meg, hogy mindegyik valamilyen szintű hasznos tudást kért számon (még ha irreálisan részletesen is, csak a szívatás kedvéért), de mostmár csak egy-egy lépcsőfoknak látom mindegyiket a célomhoz vezető létrán.

Ez csak az én személyes hozzáállásom a dolgokhoz, mivel nem praktizáló orvosként, hanem kutatás/oktatás irányban szeretnék majd elhelyezkedni, de pont emiatt már akkor is feleslegesnek tartottam a gyakorlatokat, amikor még bejárhattunk. Akkor még tudtam azzal tartani magamban a lelket, hogy "jól jöhet, ha tudom, hogy kell xy betegséget vizsgálni, ha esetleg egy hozzátartozómnak valaha ilyen problémája lesz", emiatt aktívan részt is vettem mindenben. Viszont a járvány miatti egyetem bezárás és az online "gyakorlatok" bevezetése óta egyenesen időpazarlásnak tartom az egészet, bevallom, az órák egy részére be sem jelentkeztem, csak arra léptem be, amire kötelező volt az adott tárgy teljesítéséhez.

A tanulással semmi problémám nincs, a szakdolgozatomhoz/kutatási témámhoz kapcsolódóan napokig el tudok lenni egy probléma megoldásával, viszont a jelenlegi tárgyaimat feleslegesnek tartom a jövőbeli szakmám szempontjából, ezért nehezebb is rávenni magam, hogy megfelelő intenzitással tanuljak.

Az adminisztrációs dolgoktól 5 év egyetem alatt már bőven kiégtem, a szemem sem rebben már, ha akár minden szabályzatnak ellentmondó feltételeket szabnak egy vizsgához, pletykákból lehet csak tudni a követelményeket, mert hivatalosan az istenért nem hoznák nyilvánosságra, a határidő lejárta után küldenek ki egy dokumentumot, amit be kell(ett volna) adni, nem lehet tudni, hogy ki a tanulmányi felelős (vagy ő maga sem tudja, hogy amúgy ő az), ha véletlenül lehet tudni, akkor az illetőt sehol nem lehet elérni, ha valamilyen csoda folytán el lehet érni, akkor sem tud segíteni, stb. Az orvosi (vagy úgy általában egészségügyi) munkához amúgy is elengedhetetlen a végtelen nyelési képesség és annak a tudatosítása, hogy ha valamit el szeretnék intézni, akkor elejétől a végéig személyesen nekem kell csinálnom, mert más nem fogja még akkor sem, ha egyébként ez lenne a munkája. Legalább erre felkészít az egyetem.