Mit csináljak, ha a családom nem nézi jó szemmel, hogy 25 évesen még egyetemre akarok menni?

37 éves egyetemistaként üdvözlöm őket :DDD

A te életed, oldd meg és aki nem támogat, az el is mondja, hogy mennyire szeretne a jövőben az életed része lenni.

Gondold át az anyagiakat, kolit, lakhatást és csináld! Én levelezőn tanulok és mellette dolgozom, ezt tettem 20 évesen is, most is. Az egyetlen gond ott lehet, hogy ha el akarod tartatni magad, az nem fog menni, akkor mindig mások mondják meg, hogy mit tehetsz és mit nem, mert 'az ő kenyerüket eszed'. Ha felnőttként élsz és viselkedsz, akkor a döntéseidet is tisztelni fogják.

Szard le, kezdd el.

Én 24 évesen kezdtem a harmadik szakom, végig dolgoztam mellette. Külön éltem, a hitelt felvettem, de mivel bármikor elő lehetett törleszteni extra költség nélkül, vissza is fizettem az aktuális részletet, mikor a következőt fel kellett volna venni.

Nem nappalin tanultam mondjuk, hogy tudjak dolgozni főállásban. Háromszor annyit keresek mostanra a mostani végzettségemmel, mint a korábbi kettővel és pontosan erre is számítottam, ezért sem hugyoztam be a hitel szó hallatán (nem mintha a diákhiteltől kellene úgy félni, mint a többitől).

A szüleim semmit nem éreztek meg belőle, nem mintha lett volna választásuk.

Egy tinglitangli szaknál elgondolkodnék, hogy kell-e ez nekem, valószínűleg vagy papír nélkül vágnék bele a szakmába, hogy egyáltalán lássam, megéri-e az nekem vagy ellennék 3-4 évet és felkészülnék anyagilag erre az időszakra.

De egy piacképes diplomát nehogy kihagyj, mert minél tovább dolgozol egy alulfizetett szakmában és minél később kezdesz az újban szakemberként, annál több fizetésről is maradsz le. Ezt természetesen nem azért mondom, hogy a pénz vezéreljen, mert megbszta a fene, ha az a fő motiváció. De ha piacképes a szakma, érdemes sürgetni, mert meg sem fogod érezni a tandíjat. Ha nem az, akkor érdemes gyűjteni

Azért egy 25 éves embernek már dolgozni illenék. Hacsak nem olyan szakmát választasz, ahol mindenképpen alkalmaznak miután elvégzed az egyetemet jó eredménnyel (például orvos), a legtöbb szakmában furán néz ki az, ha 30 éves pályakezdőként odaállítasz, hogy jöttem dolgozni…

Jelentkezz a képzésre, amire szeretnél, de levelezőn, és végezd el munka mellett. Elég fontos lenne elkezdeni dolgozni, és nem adósságokat felhalmozni.

Egyébként ha dolgozol, akkor nem szégyen tanulni, sőt. Én 46 évesen kezdtem el egy szakot, és 49 leszek, mire végzek. Végre én is azt tanulom, ami igazán érdekel. De én is levelezőn, munka mellett.

Szerintem az első diploma után már alap, hogy valaki dolgozzon. Lehet halmozni a papírokat, én is fogom, akarok még doktorit is, szóval lesz még egy-két végzettségem. De a saját pénzemmel szórakozok, nem máséval. A saját nyakamon élek, nem másén.

Ha valaki otthon tanulhat "főállásban" a szülei pénzén 30 évesen úgy, hogy szerzett már egy papírt, áldásom rá, de nem tartom normálisnak. Nekem személy szerint égne a pofám ettől az állapottól és eléggé félnék, hogy hogy magyarázom ki a leendő munkáltatómnak, hogy mit csináltam ennyi ideig munka helyett.

Mikor a szakomon nekiálltak hisztizni a szakmai gyakorlat teljesítése miatt az emberek, azon is elképedtem. Ha nem azért jöttél a szakra, hogy elhelyezkedj a szakmában, mi az istent keresel itt? A legjobb időpont belépni a szakmába a diplomaszerzés előtt van.

Nezd, engem meg kitessekeltek a BSc utan, hogy akkor viszlat mamahotel (kicsit kevesebb, mint 1 ev turelmi idot kaptam), 24 evesen lettem onallo, de ehhez kellett a piackepes gepeszmernok szak is.

A diakhitel jo dolog, most is tanulok 28 evesen (masodik mesterkepzes) es mar diakhitet veszek fel, mert Budapesten dolgozva ezek a kepzesi dijak hamar visszafizethetok. 🙂