Milyen esetben éri meg majdnem a végén abbahagyni az egyetemet?

A célegyenesben feladni egyáltalán nem éri meg, rengeteg kidobott idő és pénz...

Mindenképpen ajánlatos elvégezni, még olyan extrém esetben is, ha mondjuk tesitanár szakon vagy és amputálják a lábadat az államvizsga előtt, vagy mondjuk a Tan Kapuja Buddhista Főiskolára jársz és megtérsz evangéliumi kereszténynek az utolsó félév húsvétján…

Attól függ, mi a gond. Én bukás nélkül jutottam el az államvizsgáig, majd kiszálltam 5 kör államvizsga próbálkozás után a pécsi mentőtisztiből, és leszrom a papírt, amit benthagytam. Soha vissza se fogok nézni. Ott az egész nem érte meg, de ettől még nem szivatom magam még évekig, mert ha megkapnám a papírt, akkor sem dolgoznék vele soha. Elérték, hogy kiégjek, mielőtt még odaértem volna. Azért ez is teljesítmény valahol.

Hát én max akkor hagynám így ott, ha nyernék a lottón, vagy egy élethosszig bebiztosított, garantált egyszeri állásajánlatot kapnék azonnali kezdéssel, nettó 700 ezerrel. Más esetben nem. Most gondolj bele. A célszalag előtt vagy 10 centivel és ahelyett, hogy egy utolsó karlendítéssel átszakítanád, te inkább megállsz, és visszafordulsz. Kidobtál az életedből minimum 3 évet, ki tudja, hogy a vonzatos költségekkel együtt hány százezret (ha albérletben vagy, és önköltségesen akkor akár milliót), meg hány végiggürizett éjszakát és nappalt, ami végülis eredményes vizsgával zárult. Nem tudok elképzelni olyan indokot, ami miatt ezt én megengedhetném magamnak (a fenti irreális esetek kivételével persze).

Ha már nagyon muszáj lenne, akkor sem hagynám abba, legfeljebb passziváltatom magam egy félévig, de még az utolsó félévben a lehető legtöbb tárgyat megcsinálnám, így már csak a szakdolgozat védés, államvizsga stb. marad.