Igaz hogy ha orvosnak tanulsz akkor elveszíted a huszas éveidet?

Mit értesz elvesztésen? Hogy hetekig fel sem néz az ember a könyvből és pisilésre is sajnálja az időt? Az első néhány vizsgaidőszak kivételével azért ez nem igaz.

Egyetem alatt ismertem meg a férjemet. 30 éve tartó barátságokat kötöttem. Az évfolyamot csoportokra osztották (ez ma is így van) közösek voltak a gyakorlataink, együtt mentünk a csoporttal mindenhova, összekovácsolódtunk. Főleg az első 3 évben rengeteget kellett tanulni, de egy-egy bulira a szorgalmi időszakban mindig volt idő, egy hét végi kirándulásra is elmentünk, tudtuk, hogy úgyis meghúz mindenkit a gyakvez. És tényleg, az otthon maradt 1-2 strébert is meghúzta, elvből nem engedett át senkit elsőre. A strébereinket is szerettük, nem tehetnek róla, ez náluk alkati sajátosság:) Mi meg a fáradtság olyan fokán voltunk, hogy inkább kirándultunk egyet, utána kialudtuk magunkat és közösen nekifutottunk a demonstrációnak még egyszer (a tét a vizsgára bocsájthatóság volt). Nagyon sokat röhögtünk a 6 év alatt, néha kínunkban is persze. Nem voltunk "élettelenek". Volt, akinek volt ideje komoly hobbikra, volt, aki a harmadév végére időzítette az első babája születését és nem ismételt évet, ami nem kis teljesítmény.

24 évesen diplomáztam le, utána következett a munka, a családalapítás. Az egyetem önállóvá tett, kialakult egy kapcsolati háló, amelynek része vagyok. Így volt ez jó.

Igazából rajtad áll.

Úgyis meg lehet csinálni az egyetemet, hogy éjjel-nappal bezárkózol egy szobába és a könyvek felett görnyedsz nulla szociális élettel. Ez esetben valóban elveszted viszont úgy kiêgsz, hogy utána megnézheted magad.

Vagy lehet csinálni normálisan is, ahogy a felettem lévők írták. Félreértês ne essék nem elvárás itt, hogy megtaláld a férjed/feleséged és életre szóló barátságokat köss de azért ki lehet és ki is kell mellette kapcsolódni és ezek a pillanatok teszik széppé a huszas éveid.

Nekem az a véleményem, hogy már az általános és középiskolában is elveszik az életedből egy nagy falat.

Alapjaiban változtatnám meg az oktatást.

Nem kellene annyi "felesleges" dolgot tanítani.

Ha valakit érdekel az orvosi hivatás az tanulhasson már korábban több biológiát, akit meg jobban érdekelnek az ásatások, az tanulhasson több történelmet, de kevesebb matematikát.

Valamelyik távoli országban ez így működik. A tanárok abba az irányba terelgetik a tanulót, ami jól fekszik az érdeklődési körébe. Sokkal jobb szakemberek képződhetnének így.