30evesen késő elkezdeni az orvosit?

Szó sem volt családmodellről. Egy meglett ember eltartásáról, az elégetett milliókról és arról, hogy lesz talán 20, diszkriminációval teli és fizikailag, illetve szellemileg is rettenetesen megterhelő éve a szakmában mielőtt nyugdíjba megy, viszont igen.

Megtehetné, hogy választ egy értelmes alapszakot, amivel 3 év után már tud dolgozni. Megtehetné azt is, hogy esetleg nem nappali képzésre jár, hanem munka mellett tolja. Ezek az emberek érzik a dolgok súlyát. Annak a súlyát, hogy elsőre elbaszták. A kérdező nem. Ő most dr Houseosat akar játszani és mindenki oldja meg körülötte, hogy ez neki sikerüljön, áldozza fel az ő 10 évére a dolgait, legyen az az anyja vagy a párja. Aztán gondolom majd jön egy újabb álomszakma, mint pl a jogi egyetem, mert az ilyenek még azt szokták nézegetni maguknak, hogy véletlenül se legyen rövidebb a képzési idő 4 évnél, plusz az ingyen dolgozás időszaka és kezdődik elölről.

Van ismerősöm, aki 30 fölött ment egyetemre. 35 évesen már dolgozott a szakmában és nevetve kereste vissza az árát a befektetésének. Jól választott, érett, felnőtt döntést hozott. Na kb ez a reális ennyi idősen.

#10, miért ne jelentkezhetne államira?

#2vel értek egyet, szóról szóra leírta amit én is tudnék.

Jó, most akkor eltekintve itt a szokásos “sosem késő” meg “jujj vágj bele” dolgokról: igen, késő.

Egyrészt az orvosi egyetem nem egy büfészak, amire párszor bejársz, a vizsgákon meg majd lesz valami. Húszas évei elején járó emberek konkrétan kávét isznak energiaitallal, hogy bírják a tempót. Ott a heti tananyag lesz annyi terjedelmében mint egy általános iskolában a 8. osztály..

Minimum 6 év mire lehet belőled egy általános orvos, ha nem buksz meg 1x sem. Az rengeteg idő. Szóval tegyük fel nem buksz meg 1x sem, rezidenskedsz, nyilván szakosodni kellene ha tovább akarsz lépni, mert általános orvosként sokra nem fogsz menni. Akkor az még lesz egy jó 4-5 év, és akkor 40 évesen ismét rezidens vagy, 0 releváns és valós tapasztalattal. csak szakorvos lettél.

Ki fog 10 évig eltartani? Van olyan akinek a nyakán lóghatsz? Tisztában vagy vele hogy milyen áldozatokat kell hoznod 10 éven keresztül?

Ha ezt a 10 évet arra áldoznád, hogy a legprofibb legyél abban amit most csinálsz, akkor sokkal jobban jársz, mintha kergeted a közel sem rózsaszín cukormázzal kikent álmaid.

Ha az lett volna a kérdés hogy érettségiz-e, tanulj-e nyelvet, megtanulj-e judozni, csináld. Nem fog 10 évet elvenni az életedből egyik sem. De mérlegelni nem árt.

Itt a nagy bátorítóknak meg konkrétan fogalmuk sincs egy orvosi egyetem működéséről, ez nem könyvtáros meg menedzser szak. Szóval a szezont ne nagyon keverjük a fazonnal.

Te tudod, de orvos nem lesz belőled az fix, mert már az első év után azt fogod mondani hogy ezt inkább nem.

"hátralévő élete kuka"

"fizethet vissza milliókat"

Bocs, de ez melyikőtöket érinti hátrányosan? Akkor mégegyszer: a kérdező 30 éves. Ennyi idősen bizonyára feltudja mérni a saját képességeit és azt, hogy képes beáldozni 10 évet erre. Nehogy már a fillérb*szó, kispénzű magyar mentalitás legyen neki a döntő tényező ebben.

#14

Felfogod azzal a húgy agyaddal, hogy nem az volt a kérdés, hogy nekünk ebben mi fáj, hanem hogy szerintünk késő-e elkezdeni? Szerintünk késő, pont a felsorolt okok miatt. Tedd túl magad rajta, hogy nem nyal körül senki amiatt, mert 30 évesen jutott eszedbe, hogy orvos akarsz lenni.

Nehany hatranyat leirom, es kiegeszithetitek.

Annak is borzalmasan nehez belerazodni a kovetelmenyeket teljesiteni, aki egybol erettsegi utan megy orvosira, es hozza van szokva a tanulas terheihez. 30 korul iszonyu nehez lehet belerazodni. (Emberfuggo)

Minimum hat evig, de persze tobb, nem lesz lehetoseg penzt keresni, legalabbis a nyarakat kiveve, ha egyaltalan... (Lehet, h nem is lesz ra szukseg, mert megvan ra a keret.)

A maganelet szinte nulla is lehet, de biztosan nem olyan, amilyenrol egy atlagember almodik mar ebben az eletkorban. (Ez is persze szinten kinek hogy.)

Vegzeskor az orvostarsadalom, illetve a szukebb kozosseg, a kollegak nem fogadjak be esetleg, mert idosebb kora ellenere meg elegge tapasztalatlan. (Nem szuletesi sorrendben tavozunk a foldrol, es nem mindenki nez ki annyinak, ahany eves. De a kollegakkal szerencsesnek kell majd lenni.)

Oriasi elhatarozas, teljesites, es kitartas szukseges hozza. Nem keso, de nem is az optimalis kor.

Ismerek valakit (ferfi), aki negyven eves korara vegzett az orvosin. Utana nosult meg, es most mar csaladja van. Nagyon rendes srac, mindenki befogadta es elfogadta. A tanulmanyait kulfoldi munkabol fedezte a nyari szunetekben. Az orvosi egyetem elott diplomas apoloi szakot vegzett. Azt normal idoben, es nappalin. Radiologus lett belole.

Nem lehetetlen tehat. Ki kell probalni.

Csak akkor javasolnam az orvosit 30 evesen elkezdeni, ha valakinek ez az elete egyik legnagyobb alma.

Nyers leszek, de szerintem is késő.

Gondold végig: Minimum (!) 36 éves leszel, mire elvégzed az egyetemet, és egyáltalán el tudsz kezdeni dolgozni. Más már 30 évesen is rég rezidensként dolgozik már. Minimum 39 évesen, de könnyen lehet, hogy 40-42 évesen jutsz el csak odáig, hogy pályakezdő szakorvosként tudsz elkezdeni dolgozni.

Tehát tulajdonképpen bő 40 évesen tudod csak elkezdeni építeni az életedet, már ha minden rendben alakul!

1-es válaszoló vagyok, aki élt át hasonlót (bár ugye rezidenskedni nekem nem kellett)

1. 30+-osan a kérdező már feltehetően dolgozott valahol, akár 10+ éves munkaviszonya is lehet, nem kell feltétlenül arra gondolni, hogy eddig eltartatta magát valakivel.

2. Nem biztos, hogy eddig akár 1 állami félévet is felhasznált. Ennyi idősen gondolom, tisztában van az esetleges tandíjjal és a min. 6 év megélhetési költségével.

3. Tanulás szempontjából a 30 nem 90, "simán" teljesíthető (bár ugye vannak, akiknek 20 évesen sem az)

4. Évfolyamtársakkal, kollégákkal nem feltétlenül van gond. Én is többnyire 15-20 évvel fiatalabbak közt mozogtam, soha nem éreztem, hogy bárki is kinézett volna miatta, sem az egyetemen, sem a munkában.

5. Az első munkahely és az első év gyakorlat megszerzése talán nehezebb, de az 25 évesen sem leányálom.

Nem, nem akarom ezzel azt mondani, hogy ez az ideális kor egy ilyen nagy fába vágni valakinek a fejszéjét, de nem is a világvége, ha anyagilag kivitelezhető.

18

Az 1-es pontodat nem igazán értem. Mi köze van annak ahhoz, hogy az elmúlt 10 évben volt-e munkaviszonyod? Nekem is van 12 év munkaviszony a hátam mögött, attól még nem tudnám eltartani magam a következő 10 évben. Nem is értem a relevanciáját ennek a pontodnak. A kérdés nem az, hogy eddig hogy élte túl az elmúlt 10 évet, hanem az, hogy a következő 10-et hogy fogja.

3., ez sem igaz. Ezt jól leírta a 16-os. Nem is részletezem. A 30 éves akkor sem 20 éves. Sem agyban, sem memóriában, sem tűrőképességben.

Ez nem csak az anyagiakon múlik... Szóval én elhiszem hogy ez jól hangzik, hogy "azaz, gyerünk, csináld, adj bele mindent", de ezek mögött azért napi 10-12 óra tanulások vannak, 0 szociális élet, éjszakai tanulások, stressz, kimerültség, stb. Ezért mondom, hogy ez nem egy büfészak...

2.

Abszolút egyetértek a kettessel. Én ugyanezt látom jogon, hogy ilyen 30x évesen jut eszükbe sokaknak, hogy ő akkor ügyvéd akar lenni, meg világot akar megváltani. Gondolom unják az eredeti szakmájukat, és váltani akarnak. Azt gondolják, milyen baró dolog jogásznak lenni. Elkezdik levelezőn, és ált. nem fejezik be, aki meg igen, az kb. 35-40 évesen ott áll egy levelezős diplomával a kezében. És valójában senki nem akarja alkalmazni, mert junior pozíciókra 20x éveseket várnak, alacsony kezdőfizetéssel.

Sajnálom, de ez a valóság.

Az orvosi sem jobb. Mindenhová kell kitartás, extra szrogalom, szívás és elhivatottság, az orvosi aztán plusz stressztűrő képesség.

Az egyetemet nappalin végzed, munka mellett kizárt. Ha van elég megtakarításod, és megteheted, akkor vágj bele, bár szerintem semmi értelme.