PhD hallgatók, más is érezte úgy ebben a félévben, hogy elpusztul, annyi mindent kell csinálni?
Néha úgy érzem a tűrőképességem végét járom... :( Folyton csalódok magamban, mert nem tudok elég gyorsan dolgozni és nyilván még le is tolnak érte. Borzalmasan sokat sírok. Meg akarom csinálni, már csak 1,5 év, de erősen gondolkodom, hogy passziválni kéne, mert ilyen lelkülettel képtelen vagyok írni... csak hát a cikkek meg a diszi az kellene. :D
Heti 20 órát vagyok csak bent (ebből pár óra tanítás), emellett van egy félállásom, mert 180 ezerből fizikai képtelenség megélni.
50 órákat dolgozom egy héten, de így nem elég minőségi... ami még jobban elkeserít, hogy kb. Csak vegetálok, jelenleg szingli vagyok, míg más 1-2 évvel idősebb kolléganőm, ismerősök nagyon sokan kisbabát várnak most, ők velem ellentétben valahogy megoldották, hogy legyen magánéletük is, pedig nekik is le kell dolgozni a heti 40-50 órát, tiszta csődtömegnek érzem magam, hogy még baráti köröm sincs, csak pár ismerős, akikkel havonta 1x ha összefutok.
Már lassan ott tartok, hogy vajon mikor lesz az, hogy nem erről fog szólni az életem, hogy azon aggódom, hogy mennyi idő kell kijavítani 40 beadandót, hány embernek kell segíteni a statisztikában, pedig imádok tanítani, tényleg, csak a kutatással is haladni kéne.
válasza:Figyu. Tudtad, hogy nem lesz egyszerű, és lemondásokkal fog járni. Mégis belevágtál, mert akarod ezt a végzettséget. A leírtak alapján ez nem is változott. Arra gondolj, hogy ha fájdalommentes lenne ez a folyamat, akkor mindenkinek lenne phd-je 😉
Igen, ez most egy nehéz időszak, amit csak túl kell élni valahogy. De utána baromi büszke leszel magadra, hogy megcsináltad. Kitartást!
válasza:
válasza:Ez ilyen. Keress laza részmunkaidős állást, pl éjszakai porta, ahol tudsz tanulni, dolgozni.
Nekem anno külön kiemelték, hogy dolgozni csak akkor éri meg doktori mellett, ha a munkában is azt csinálom, ami a témám. Akkor inkább feküdjek rá a pályázatokra, fogadjam el a tanársegédi pozit, korrepetáljak vagy keressek valami ücsörgős melót.
Megfogadtam :D
válasza:"míg más 1-2 évvel idősebb kolléganőm, ismerősök nagyon sokan kisbabát várnak most, ők velem ellentétben valahogy megoldották, hogy legyen magánéletük is, pedig nekik is le kell dolgozni a heti 40-50 órát"
Arra én annyira nem lennék irigy, hogy egy gyerekkel kettévágom a kutatói karrierem, mielőtt elkezdődhetett volna...
válasza:Az egész PhD-rendszer arra van optimálva, hogy NE tudd befejezni. Mit gondolsz, miért ekkora a lemorzsolódás?
Ha kivételesen jó lenne a témavezetőd (már ez ritka kivétel), jó lenne a témád, akkor is úgy megpakolnak mindenféle mással, hogy még véletlenül se tudd a disszertációdat és a publikációidat megírni.
Ennek ellenére nem lehetetlen a feladat, csak ki kell bírni ezt az időszakot.
válasza:#5
Ezt később nagyon át fogod értékelni.
5 a biológiai órája egy nőnek nem tart addig, hogy bármeddig... a témavezetőm nagyon fiatalon szült, azóta 100%-ban a munkának él. Nem olyan jó hazaérni az üres lakásba, ahol még egy forrócsokit sem készít el neked senki, hogy bekuckózva megigyátok egy hideg, téli estén. :(
De ez sem fog örökké tartani, még megtalálhatom a másik felem. :D Az azonban biztos, hogy ez most jobban aggaszt, mint a PHD-m.
A cikkek megírásához ki kell elemezzem az adataimat, de sajnos még kell gyűjtsek a következő félévben. Ha nyáron megírok mindent, akkor nem lesz ez olyan lehetetlen küldetés, csak hát perpill nem sok időm volt dolgozni.
Szakmabeli a 2. munkám, és sajnos muszáj ilyeneket elvállalni, mert ha kutató nem leszek, 0 munkatapasztalattal nem lesz könnyű munkát találni. Nincs olyan ismerősöm, aki emellett nem dolgozik amúgy.
válasza:Én nem dolgoztam mellette. Így is úgy gondolom, meg kell tanulni nemet mondani. Mert tényleg az van, hogy elárasztanak minden, a témádhoz egyáltalán nem illeszkedő sz*rral. Nekem szerencsém volt, mert a témavezetőm nem ilyen volt, a kutatóhely vezetőjének meg megvoltak a maga emberei, akikből kihajtotta a szuszt is (nyilván a témavezetődnek sokkal nehezebb nemet mondani). - Persze, így a doktori megszerzése után nem vettek fel (de azt sem vették fel, aki mindent megcsinált, szóval végülis egyre ment, és nem bántam meg)
A disszertáció nagyjának a megírásához nekem kellett 2 nyugodt hét, amikor tényleg csak erre tudtam koncentrálni, és kisimult volt az idegrendszerem is, lelkesült voltam, nem voltam túl fáradt stb.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!