Orvosisok, hogyan éltétek meg a hatodévet/egyetem végét?

Ötödéves vagyok, és kétségbeesett. Úgy érzem örülnöm kellene, mert ennyire közel vagyok a célomhoz, tudom is, hogy milyen szakirányt választok, érdekel is stb. Viszont mindig is aktív egyetemi életet éltem, heti többször összeültem haverokkal iszogatni, minden bulin/közösségi eseményen ott voltam, gólyatáborokban instruktor voltam stb…Sajnos napi szinten szoktam alkoholt is fogyasztani. A barátaim nagy része harmadéves, ahogy a barátnőm is. Albérletben lakom, szüleimmel kb. csak karácsonykor találkozom már évek óta, és most nagyon elveszettnek érzem magam, megijesztett hirtelen, hogy “fel kell nőni”, vége ezeknek a “szétcsúszós” időknek. 27 éves vagyok, lassan családalapításon kellene gondolkozni, de a kapcsolatom is egyre bizonytalanabbnak érzem, főleg így, hogy ők egészen más életmódot fognak folytatni még egy jó ideig, mint én…és olyan igazi stabil baràti kapcsolatom sincsen, inkább rengeteg haver+érdekkapcsolatok.

Valóban ennyire megváltozik minden azzal, hogy végzett orvos leszek, vagy én látom most nagyon szélsőségesen, és ugyanúgy lehet azért szórakozni/élni? Bennetek is voltak ilyen érzések/magányosság/elveszettség?

27/f