Hogyan találtad meg önmagad, a saját utad, hivatásod?

sokan csak egyszerűen tudják hogy kik ők és nagyon irigylem is őket mert én is azok közé tarozok akik elég sokat killódtak(meg most is még) hogy megtalálják a helyüket... én annyit mondhatok hogy csináld azt amit szeretsz, hallgasd azt amit szeretsz, mondd azt amit gondolsz, és tudom hogy ez nagyon általánosnak hangzik de ahhoz hogy tényleg hasznos tanács legyen bele is kell gondolnod: ha azért hallgatsz valamit mert most az a menő és mindenki más azt hallgatja ne tedd, mutasd meg nekik hogy te mit szeretsz akkor is hogyha nem egy ismert szám lehet hogy nekik is tetszeni fog. ha nem akkor meg nincs semmi, mondd hogy "én akkor is tök imádom^^" és kész. ugyanígy, ne azt mondd amit hallani szeretnének, hanem azt amit gondolsz(persze ebben minidg vannak kivételk bárki bármit mondd, mint amikor odajön hozzád beszélgetni vki olyan akiről tudod hogy tök mind1 mit mondasz neki meg amúgy sem nagyon birod akkor ált. ugyis mindeki csak röidre fogja aztán páá) ha csinálsz valami olyat ami után rosszul érze magad akkor ne csináld, ha sajnálod hogy kihagytál valamit akkor legközelebb tedd meg. ez nem a legjobb dolog de én legfőképpen így jöttem rá hogy milyen is vagyok, mikor utólag rosszul éreztem magam vagy megbántam. mostanra felállítottam a fontossági sorrendemet, ki a fontos és ki az aki nem érdekel. ha valamit ki akarok mondai akkor kimondom, amit szeretek azt felvállalom, tudom a saját hibáimat szóval tudom hogy mikor kell felvennem egy beszólást és mikor nem. általában azzal basztatnak a barátaim meg a családom hogy túl sokat beszélek de tudom magamról és hát ezért szeretnek... :D:D szóval leszarom : DD

csak vedd lazán ;)

40 éves koromig mentem a saját fejem után és azt gondoltam egyszer csak boldog leszek. Külkereskedő lettem, volt férjem, két szép gyermekem és néha azt éreztem, hogy szép az életem, de többször éreztem úgy, hogy valami hiányzik, nem teljes. Nem tudtam tökéletes feleség, tökéletes anya és tökéletes gyermeke lenni anyámnak.

Azt vettem észre, hogy az alkohol pótolta a hiányt, de átvette az életem irányítását. Csapdába kerültem, ahonnan nem láttam kiutat. Szégyelltem magam és harcoltam az alkohol ellen. Aztán feladtam: meg akartam halni. De mégis élnem kellett. Ekkor végső kétségbeesésemben úgy gondoltam, ha létezik Isten, akkor Ő még segíthet rajtam. Hozzá kiáltottam és Ő "meghallgatta kiáltásomat. Kivont a pusztulás verméből, sziklára állította lábam. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét" (40.zs.)

Megszabadított az alkoholtól és egy új utat adott elém. Olyan utat, amelyet Ő tervezett el számomra. Azt az utat, amelyre Ő teremtett engem, amelyre elhívott. Ma szenvedélybetegek segítője vagyok - továbbadom a saját tapasztalatom és amit hozzá tanultam - az Ő erejével. Hivatás = Elhívatás Istentől. Amikor az Ő elhívatásában vagyok, akkor érzem, hogy a helyemen vagyok. Boldog és kiegyensúlyozott vagyok és "mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Kívánom, hogy Te is találd meg Istent és az Istentől kirendelt utadat, hogy megtalálhasd önmagad és boldog lehess!