Környezettant vagy földtudományt érdemesebb tanulni? Egyáltalán mi a különbség?

KÖRNYEZETTAN ALAPSZAK

A környezettudományi képzési ághoz tartozó környezetten alapszakon végzett szakemberek alkalmazott környezetkutató szakképzettséget szereznek. A környezettan alapszak képzési célja egyrészt, hogy a hallgatók az elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítása során olyan szintet érjenek el, hogy a következő képzési szintre léphessenek, másrészt azok a szakemberek, akik ezen a szinten a munkavállalás mellett döntenek, rendelkezzenek korszerű természettudományos szemléletmóddal, valamint matematikai, informatikai, kémiai, fizikai, földtudományi és biológiai ismereteik birtokában képesek a környezettudomány alkalmazott szintű művelésére. Az oktatás részeként a hallgatók megismerkednek a környezettudományi elméletek, paradigmák, elvek gyakorlati alkalmazásával, az emberi környezetben, a Föld felszíni és felszín közeli szféráiban lejátszódó fizikai, kémiai, földtudományi és biológiai folyamatokkal. A képzés alatt a hallgatók alkalmassá válnak a környezet- és természetvédelem, az ipar, mezőgazdaság, erdőgazdaság, vízügy, egészségügy, települési önkormányzatok területén jelentkező környezettudományi szakképzettséget igénylő feladatok megoldására, környezettudományhoz kapcsolódó alap- és alkalmazott kutatói feladatok ellátására. A képzés során a hallgatóknak lehetőségük nyílik a következő szakirányok differenciált szakmai ismereteinek elsajátítására: környezetkutató, környezettan tanári, technikatanári, geofizikai, meteorológiai, geológiai, geográfiai szakirányok. A szakon az elsajátítható elméleti és gyakorlati ismeretek mellett elvárható néhány alapvető tulajdonság: az együttműködő és kapcsolatteremtő képesség, a kommunikációs készség, a minőség iránti igény és a felelősségtudat; utóbbiak különösen a tanár szakirányokon kamatoztathatóak.

A diploma megszerzéséhez szükséges feltételként megjelölt nyelvtudási színt egy idegen nyelvből államilag elismert, középfokú C típusú nyelvvizsgát jelöl meg, de a szakirodalom megismerésének, a szakmán belüli újdonságok befogadásának szükséges feltétele a stabil nyelvismeret.

Az alapszakon végzettek folytathatják tanulmányaikat a földtudományi képzés második szakaszában, vagy elhelyezkedhetnek alkalmazott környezetkutatóként hazai és nemzetközi kutatóintézetekben, önkormányzatoknál, szakigazgatásban, vállalatoknál, de akár magánvállalkozásokban is szükség lehet munkájukra. A tanári szakirányt választók a környezeti tantárgyak oktatását, tankönyvek készítését is vállalhatják.

FÖLDTUDOMÁNYI ALAPSZAK

A föld- és földrajztudományi képzési ághoz tartozó földtudomány alapszak a hagyományos képzési rendszer geofizikus, geológus, meteorológus és térképész szakjainak ismeretanyagán alapszik. Az alapszak végzettjei földtudományi kutatói szakképzettséget szereznek. A földtudományi alapszak képzési célja egyrészt, hogy a hallgatók megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretek birtokában a következő képzési szintre léphessenek, másrészt a képzést az alapszakos diploma megszerzése után befejező és a munkavállalás mellett döntő szakemberek rendelkezzenek korszerű természettudományos szemléletmóddal, kellő mélységben ismerjék a földtudomány elméleti és gyakorlati oldalát. Az oktatás részeként a hallgatók megtanulják, hogyan rendezzenek adatbázisba térbeli és relációs adatokat, hogyan elemezzenek adatokat térelemzési, statisztikai módszerek, illetve geotudományi eszközökkel. A képzés során a hallgatók alkalmassá válnak ipari és kommunális létesítmények tervezéséhez, biztonsági elemzéséhez szükséges hatástanulmányok elkészítésére, kutatási projektek megszervezésére, laboratóriumi és terepi mérések végzésére és az eredmények térképi ábrázolására. A földtudományi képzésen belül választható, speciális szakmai ismeretek elsajátítását igénylő szakirányok a geológus, geofizikus, meteorológus, csillagász, geográfus, térképészet, geoinformatika, műszaki földtudomány, valamint a tanári szakirány. A szakon elsajátítható elméleti és gyakorlati ismereten túl elvárható néhány alapvető, a munkavégzést segítő tulajdonság: az együttműködő és kapcsolatteremtő képesség, a kommunikációs készség, a minőség iránti igény és a felelősségtudat. Az oktatás része a gyakorlati képzés is, amely az elméleti ismeretek elmélyítését és a gyakorlati módszerek, eljárások megismerését szolgálja.

A diploma megszerzéséhez szükséges feltételként megjelölt nyelvtudási színt, egy idegen nyelvből államilag elismert középfokú C típusú nyelvvizsgát jelöl meg, de a szakirodalom megismeréséhez, a szakmán belüli újdonságok befogadásának szükséges feltétele a stabil nyelvismeret.

az,hogy a környezettan szak lassacskán eléri a célját,de még mindig eléggé szedett-vedett...mivel nincsenek külön tanszékeik,nincs igazán összefogva az oktatás,és mivel elég sokféle mindent kell tanulniuk,ezért átlagnál több a gyengén teljesítő diák,ezért sok oktató nem is nagyon szívleli őket,+ elég elb*szott tantervük is van :S

szakirányoknak nem sok értelme van,a sok óraütközés miatt egyedül a natúr környezetkutató szakirányt van esély elvégezni,geológusok pl mind leadják,vagy 4-5 év alatt végzik csak el. én mindenképpen föltudot ajánlanám(földtudos vagyok,elte)