Az első héten a tavalyi anyagból írt dolgozat egyes jogosan ronthatja le az idei jegyet?

Ez kicsit olyan már, mint a tékolzló homás, ahol már nem lehet olyan ügyfélpanaszt írni, hogy a kommentelők ne azonnal a vásárlónak menjenek neki. Ez valamiért megfordult, mert régen az üzleteket és ügyfélszolgálatokat támadták a kommentekben. Nem tudom, hogy ez miért fordult meg. Nyilván itt is ez van, és - bele sem gondoltam, hogy - a válaszadók egy jelentős része tanár, lehet, hogy az adott politikai helyzetben sértett és arrogáns tanár, aki nyilván egy ilyen kérdésben semmilyen körülmények között nem adhat nekem igazat. Az én ostobaságom, hogy ezt nem vettem figyelembe, de persze azért a válaszokat is ennek az ismeretében kezelem. Van egy un. pszicholingvisztikai tudomány, amelybe beletartozik a szövegek mögötti indulat leképezése, és én ezt pontosan látom ebből. Hogy miért ellenem, mint anyuka ellen irányul, arra nem sikerült rájönnöm, de az teljesen biztos, hogy az indulat nem nekem szól, hanem a kedves válaszoló elképzel valakit helyettem, és annak írja. Ugyanis apuka vagyok. Ebből nyilván látszik, hogy van valami anyuga, akire haragszik, vagy többre is, de azoknak nem mondhatja a magáét, és most tudat alatt azt is nekem mondja, ami igazából azoknak járna. Na mindegy.

De ez a dolognak csak egy része. Azt sem értem, miért kell egyből a gyerek tanulási módszereit bántani, mikor simán elképzelhető, hogy olyan jellegű dolgozatot írat a tanár, amit - igen jó tavalyi tanulás után - sem tud a gyerek jól, sőt egyáltalán sehogy megírni. Én tervezőgrafikus vagyok, tanítottam rajzot is sokat előkészítő csoportokban, és ha akarok, könnyedén adok olyan feladatot egy egész csoportnak, válogatottan tehetséges rajzosoknak, hogy mindegyikről az derüljön ki, hogy fakezű. Ezt mindenki tudja, ezt a tanárok is tudják. Tudnak olyan dolgozatot íratni, ami mindenkinek jól sikerül, és olyat is, ami mindenkinek egyes. Ez csupán rajtuk múlik és a hozzáállásukon. Szerintem ezt itt zárjuk le. Ennek ismerteében már csak intelligtencia kérdése, hogy ismeretlenül elkezdjük e a gyerekem tanulási módszereit becsmérelni, vagy már jellemhibákat írni, ismeretlenül, mint "lusta" és társai. Ezek nagyon csúnya dolgok ám. Ha igazam van, és ezek tanároktól jönnek, akkor valóban itt az ideje, hogy a tanárokat alkalmassági szűréseken kipenderítsék a gyerekek közeléből, ha nem alkalmasak a gyerekekkel való szeretetteljes bánásmódra, és a pozitív dolgok feltételezésére.

Ugyanis az én fiam tanulási módszereivel nincs semmi gond, természettudományis tagozaton matek-fizika szakos, az elte elméleti matematika szakára jelentkezik, 4.5 körüli átlaggal az összes tantárgyra, szorgalmas és lelkiismeretes, 2010-ben, mikor drámaian nehéz volt a matematika felvételi a nyolcadikosoknak, (17 pont volt az országos átlag) 34 pontos felvételit írt.

A mostani dolgozatban, amiben az ő tanulási módszereit és lustaságát tetszettek volt ekézni, az történt, hogy történelem dolgozatoktól, és a korábbi évek gyakorlatától eltérően esszé jellegű kérdéseket adott, amiket nem is értettek a fiam beszámolója alapján, és az osztály jórásze arra panaszkodott, hogy ez elégtelen lesz, szinte semmit nem tudtak írni, nem is értették. Hogy a többieknek hogyan sikerült, nem tudom, majd este kiderül. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a témazáró alatt a tanár, aki egyébként az osztályfőnök is, két diákkal egy erélyes hangvételű fegyelmi tárgyalást bonyolított az óra alatt (azok meg sem írták, az egyik el is tanácsolták az első napon csinált fegyelmi ügyük miatt), ezért a gyerekek alig tudtak a dolgozatra figyelni, ráadásul emiatt elég görcsös atmoszféra volt a teremben, és nyilván, így nem lehet dolgozatot írni.

Ami pedig a kicsit rosszmájó feltételezéseket illeti, azt javaslom, hogy előbb kérdezni, aztán ítélni. Őszintén remélem - ha pedagógusok vagytok - hogy gyerekek esetében legalább így csináljátok.

Na én nem írtam, hogy Te tanár vagy, csak feltételeztem a hangnemből, mert sokszor teszek fel iskolarendszerrel kapcsolatos kérdéseket, és szinte mindig kiderül, hogy az ilyen jellegű válaszok általában tanároktól jönnek. Ha én is tévedtem, akkor elnézést.

Az a baj, hogy a porosz rendszer már ott tart, hogy jogilag megengedhetőek olyan dolgok, amik morálisan azért nem. Függetlenül attól, hogy a tananyagot tudni kell jövőre is, egy érettségizett diák sem fogja tudni a tanév elején töredékét sem annak, amit pár hónapja tudott, mert így működik az emberi agy. A nyár folyamán, a pihenés, a kikapcsolódás ideje alatt az ember ezeket beteszi az agyának egy hásó részébe, hogy tudjon pihenni. Kell ahhoz pár hét, hogy újra a tanulási időszaknak megfelelően működjön az agya. Még én sem tudok pár napig visszaállni normálisan a munkára, pedig csak 7-10 napra megyek szabira. Az ember agya ilyen. Emiatt tud kikapcsolódni és pihenni. A nyár alatt nem szabad a tananyagra gondolni, akkor pihen az ember. Pár hét elég, és ismét az iskolában van az agyuk. Tisztességtelennek érzem, hogy a tanévet ezzel indítják, holott tudják, hogy pár héttel később már teljes erővel nyomják, mert ez egy erős gimnázium. Ez a baj tényleg a porosz rendszerrel, hogy emberi, agyi, lélektani dolgokkal nem foglalkozik, csak didaktikus anyagleadással és számonkéréssel. Azt persze már senki nem említi, hogy a középiskolai tananyagnak mindössze 9%-a marad meg hasznosítható tudásként 30 éves korra. (Ha csak az általános iskola van, akkor 4%) Pedagógiai intézet felmérése. Ráadásul egy versenygimnáziumban igenis joga van a gyereknek, hogy két hónapig szellőztesse az agyát.