Volt valaki olyan helyzetben, hogy annyira bepánikolt, hogy nem tudott mondani egy szót sem?

Egyszer egy verseny keretében kellett beszédet mondanom egy teremnyi ember előtt. Az első pár mondat ment is, de aztán elfelejtettem, hogy van tovább és annyira bepánikoltam, hogy azt is elfelejtettem, hogy a kezemben van a szöveg és belenézhetek. Ott álltam némán vagy 15-20 másodpercig, de egy igazi örökkévalóságnak tűnt. Aztán szóltak, hogy belenézhetek a papíromba, ha nem tudom, hogy van tovább, de mire belenéztem, lejárt az időm, és mondták, hogy üljek le. Majdnem sírva fakadtam, annyira ciki volt.

Legutóbb meg a főnököm hívatott be magához. Előtte soha nem beszéltem vele egy szót sem, úgyhogy kapásból bepánikoltam, azt hittem, ki akar rúgni vagy valami gond van a munkámmal. Kiderült, hogy csak azért hívatott be, mert még soha nem beszélgetett velem és jobban meg akart ismerni, de annyira pánikoltam, hogy egy szót sem tudtam szólni. Ő dumált egy kicsit én meg csak bólogattam. Aztán látta rajtam, hogy nem nagyon fogok szólni egy szót sem, és mondta, hogy visszamehetek dolgozni..... én meg majdnem szó szerint rohantam ki az irodájából, csak hogy szabaduljak. Gondolom azóta is megvan rólam a véleménye.... :(((