Szerintetek elköltözhetnék otthonról?

1-es vagyok, félreértettél:

- egyrészt igen, számít, hogy 16 éves vagy, azaz még nem vagy nagykorú, azaz bizonyos eseteket kivéve az elköltözésedhez a szülő és a gyámhatóság engedélye is kell - legalábbis én nem olyan régen egy jogi fórumon még ezt olvastam (persze a szabályok változnak, és nem emlékszem, mennyire volt friss a vitaindító bejegyzés)

- egészen tárgyszerűen mondtam, hogy nem hiszem, hogy összeadnák a szüleid erre a pénzt, ha ilyen rossz viszonyban vagytok - mert hát külön albérletet fizetni egy gyereknek sokak számára iszonyú megterhelő, és nem is engedheti meg mindenki magának akkor sem, ha "szemük fénye" a gyerek. Miért vállalnak érted ekkora áldozatot, ha ennyire rossz köztetek a viszony.

- gondolom, rád még az vonatkozik, hogy 16 éves korodig vagy iskolakötelezett, úgyhogy elvileg elmehetnél dolgozni is, de nagy butaság lenne kimaradni a suliból (és a gyámhatósági intéznivalók még mindig nem oldódnak meg)

- az, amit a másfél órás utazásról és az ezzel járó nehézkes társasági életedről mondtál, engem valóban nem "hat meg", mert én 15 éven keresztül utaztam naponta pont ugyanennyit (napi 3 óra, tusom, hogy sok, de egyáltalán nem kibírhatatlan), és nem voltam ezzel a suliban egyedül, messze nem, többen voltak nálam "rosszabb" helyzetben is, és egyáltalán nem viselt meg sem lelkileg, sem fizikailag, és a többiek sem panaszkodtak (na jó, egyszer-egyszer). Ezért nem hiszem, hogy a gyámhatóságnál ez érvként vonultatható fel, sőt, inkább magad alatt vágnád a fát vele, mert ebből tényleg a "bulizni vágyó, hisztis tini" képe rajzolódik ki, nem egy érett majdnem-felnőtté.

- a szüleid, ha esetleg tényleg rossz szülők is, valószínűleg nem díjaznák, ha a gyámügy elkezdene kijárkálni hozzátok amiatt, hogy te nyílt színen bebizonyítsd, hogy alkalmatlanok szülőnek, és az otthon, amit biztosítanak neked, alkalmatlan egy fiatal számára. Ezért sem számítanék a jóindulatukra ebben az ügyben, még ha amúgy ők is úgy állnak hozzá, mint te, hogy titkon örülnének, ha minél hamarabb megszabadulnának tőled. Azért ez nagy pofon lenne bármelyik szülőnek.

Szóval (mivel nem tetté említést semmi olyan bántalmazásról vagy veszélyeztetésről, ami törvénybe ütköző lenne) csak az unalomig elcsépelt választ látom realitásnak, hogy kivárod a 18 éved, illetve a középiskolai tanulmányaid befejezését, és akkor, valamilyen végzettséggel a kezedben vagy elmész dolgozni és a saját lábadra állsz, vagy továbbtanulsz, kollégiumba mész, diákmunkát vállalsz, esetleg diákhitelt veszel fel stb., stb.