Milyen volt számodra az egyetem első pár hónapja?

Nekem elég kellemetlen volt, mivel a gólyatábort kihagytam (durván drága volt), így eléggé el voltam veszve, nem ismertem még senkit. A rendszerrel hamar megbarátkoztam, bár voltak bizonytalanságok, mivel nálunk rögtön nekünk kellett felvenni a tárgyakat, senki se csinálta meg helyettünk. Elég szar lett az órarendem, de legalább bejutottam mindenre (volt, akinek 20 kreditet sikerült csak felvennie...), és emiatt az időbeosztással voltak leginkább nehézségeim.

Nagyon buta voltam, valamiért buliként fogtam fel az egészet. Otthon keveset tanultam, néha eljártam szórakozni, valamelyik tárgyból egyáltalán nem jártam be előadásra, stb. Meg is lett a következménye, 3 tárgyból UV-zni kellett, egyik nem sikerült, most az 5. félévben hozom be az utolsó két tárgyat, amik épülnek arra a láncra. De tanultam belőle, s már élvezem a tanulást, egyre többet szeretnék tudni, esténként is tanulok ezt -azt. Mindenki máshogy éli meg az egyetemet, remélem aki olvassa, az nem követi az én példámat és az elejétől komolyan veszi. Mert 50 kredit nem lesz valami kellemes, hogy 6 félév alatt be tudjam fejezni a szakot :)

Áltattam magam, hogy majd jobb lesz, csak az eleje gagyi. A gimiben klasszisokkal jobb oktatáshoz voltam szokva.

Én bejártam az órákra, jegyzeteltem, de ezen kívül meg buliztam és lazultam, mert úgy tudtam, hogy "így szokás". Az első ZH-k idején pedig megtapasztaltam, hogy azért gyakorolni is sokat kell(ene) a jó jegyekhez. Második félévtől már komolyabban vettem. De egyébként én élveztem, hogy én oszthatom be az időmet és nem kellett egyhuzamban sokat a "suliban lenni" (sőt, az előadásokra nem is volt kötelező bemenni), meg hogy nem csak reggel-délelőtt voltak órák (később kelő típus vagyok).

Mivel nem volt pénzem gólyatáborra, nem ismertem senkit, ami nekem eléggé megnehezítette a beilleszkedést. A 90 perces órákat eleinte nehéz volt megszokni. Gimi után elvégeztem egy 1 éves OKJ-t, amire alig jártam be, így nagyon nehéz volt visszaszokni a tanuláshoz és az iskolához. Az első félévem nem lett valami fényes.

Én sem mentem gólyatáborba, de az ELTE-re járok, és semmi problémám nem volt belőle, mivel elég sokan nem mentek még rajtam kívül. De olyanokkal is összebarátkoztam, akik voltak. Nekem is kicsit nehéz volt az első pár hónap, bár nem annyira, amennyire vártam. Furcsa volt, hogy a magam ura vagyok, hogy kolis vagyok, és senki nem noszogat, hogy menjek reggel nyolckor órára. Tisztességgel bejártam az óráim nagyrészére. Egy előadás volt, ahol nagyon rossz volt a tanár, és mivel péntek reggel volt, inkább utaztam haza. Illetve szerdánként, mikor nyolckor kezdődött a napom, a reggeli előadást néha kihagytam. Volt pár program amire elmentem (mikulás, sütis déutánok, stb.), de bulizni nem mentem, csak a második félévben egyszer-kétszer. Nagyon fura volt megszokni azt, hogy nincsen kialakult osztályközösség, főleg az én tanári szakomon, ahol együtt vagyok az angol alapszakosokkal, magyar alapszakosokkal, a magyar tanárisokkal, angol tanárisokkal, és a pszichós órákon bármilyen másik elsőéves tanárissal. Mindig új embereket ismersz meg, de végül is meg lehet szokni, és egy idő után már az emberek nagyját ismerni fogod, ha kisebb szakra mész akkor biztosan. Az tetszett, hogy általában nem kell korán kelni, és nem kell napról napra tanulni, max hétről hétre egy-egy órára. A 90 perces előadás soknak tűnt először, de amikor év vége felé osztálytermi megfigyelésre mentem, furcsa volt, hogy gimiben 45 perc az óra, annyira elszoktam tőle, és rövidnek tűnt :) Egyetemen nagyon tetszett az is, hogy nagyobb szünetek is vannak nap közben, mert ugye te állítod össze az órarended. Simán belefér egy kávé/tea napközben, két óra között. Mivel első félévben sok előadásom volt és kevés szemináriumom, a vizsgaidőszakban nagy hajrá volt, de végülis megérte, mert 4,1 volt a kreditindexem félév végén, ami persze nem a legjobb, de nem is rossz, így kaptam ösztöndíjat is :)

Nekem furcsa volt, de jó értelemben. Mivel nem rögtön középiskola után mentem egyetemre, hanem okj-ra is jártam és dolgoztam is így fura volt visszaülni az iskolapadba. A 90 perces órák hosszúnak tűnnek középiskola után, de 10 órás monoton munka után felüdülés volt, hogy sokbszünetem van. Ráadásul nem kellett minden nap 5-kor kelnem hogy beérjek. Ami nehéz volt az az, hogy nyelvszakos vagyok és minden órám spanyolul volt. Gólyatáborba nem mentem deelőtte facen már csináltunk csoportot és beszélgettünk is így nem voltam elveszve.