Mi ezen az olyan szörnyű? Hogy közöljem, hogy nem fogok belehalni az utazásba?

Most leszek első éves egyetemen, és mivel önköltséges képzésre vettek fel, ezért a kollégium is majdnem tripla annyiba került volna, mint az államisoknak, plusz a szociális helyzetem alapján nem vettek fel.

Mivel az albérlet szintén iszonyú drága, és nem tudom, hogy fogok-e tudni munkát vállalni, ezért az első félévben a bejárás mellett döntöttem.

15 perccel hosszabb az út vonattal, mint az egyetem és a kollégium közti távolság, a saját szobámba érkezem haza, nem pedig 3 emberrel kell osztozkodnom egy apró szobán, a vonaton terveim szerint tanulni szeretnék majd, így itthon már nem nagyon kell majd ezzel foglalkoznom, persze ezek tényleg még csak tervek.

Mégis bárki, ahogy meghallja, hogy "ingázás", lesajnálóan közli, hogy úristen, hogy fogom ezt bírni (de mondom, alig negyed órával fogok többet utazni, mint ők:D), meg, hogy mi lesz így velem.

Én nem érzem ezt ilyen drasztikusnak, hiába ismételgetem, hogy nem én leszek a világ első ingázó egyetemistája, mégis mindenki szörnyülködik, és hajtogatja, hogy de rossz lesz, nekem pedig elegem van.

És hiába közlöm ugyanígy, hogy én ezt tartom most a legjobbnak, meg sem hallják.

Mégis hogy lehetne megértetni velük, hogy fejezzék be? Vagy van esetleg, aki szintén utazik napi 1 órát a suliig? Ugye, hogy kibírható?