Szerintetek így sikerülne a kémia emelt szintű érettségi?

Én humán tagozatról mentem biosz és kémia faktra, nagyon le voltam maradva azokhoz képest, akik már két éve tagozatosak voltak, ráadásul a magyart és a törit továbbra is emelten kellett tanulnom, utolsó éveben előkészítőkkel együtt ötven tanórám volt, és napi egy-két óra utazás, üresjárat, satöbbi. Annak örültem, ha hatra már otthon voltam, és akkor ott volt még a házi és az önálló tanulás (fizikailag szinte nem maradt időm önállóan tanulni). Ötös érettségi és két relatív jó emelt lett a vége, de valami meghalt bennem lelkileg, a végén pont a legnehezebbet, a kémiát nem bírtam már (nem jutottam el a számolásokig élesben az írásbeliben), így az ötvennyolc lett. Nem vettek fel az első megjelölt helyemre, és most lyukaséven vagyok. Igazából ez egy teljesen jó dolog, nincs bennem szégyenérzet, és gőzerővel dolgozom azon, hogy legalább tizenöt százalékot javítsak az eredeti kémiámon, és oda járhassak, ahova eleve járni szerettem volna. Viszont szerintem elsőre is sikerült volna, ha nem hajszolom agyon magamat. Van, akinek elsőre sikerül, ez sokban a szerencse dolga.

Szerintem akármelyik szakra is menni szeretnél biosz-kémiával (hmm, orvosi?), nem lesz sétagalopp, és nem jó, ha egy agyonhajszolt roncsként érsz oda, mert majdnem biztos, hogy nehéz képzésre fogsz járni, és még azoknak se sétagalopp bejutni, akik nem nehezítik meg pluszban az életüket azzal, hogy négy tárgyat tanulnak emelten. Önmagában se az emelt biosz, se az emelt kémia nem vészes, de az érettségi nüanszokon múlik, kell az idő és az energia gyakorolni rájuk, és igen, kell az idő arra is, hogy mozogj meg kifújd magad.

A faktról; akármelyik faktra járhatsz, csak egy kérvényt kell írnod az igazgatónak. Ha nem engednek (és miért ne engednének), átmehetsz másik iskola faktjára. Senki se vonhatja meg tőled, hogy azt tanuld, amit szeretnél. A némettel csak kitolsz magaddal, semmiképpen se vedd fel.

Persze nem tudom, hogy mennyi órád van, mert nekem faktok nélkül is majdnem negyven lett volna. De szerintem nem kell feladnod se a jövődet, se az iskoládat (például én is nagyon szerettem az osztályomat, és mégse mentem el, amit nem bántam meg), de bele kell kalkulálnod, hogy lehet, elsőre nem fog sikerülni, vagy hogy nem fogod bírni az évet. És az se jó, ha az egyeteminél jóval kisebb anyag megtanulását sokkal nagyobb küzdelemnek éled meg, mint amilyennek az átlag teszi.