Ti is éreztetek már így?
Egyetemista vagyok, elég nehéz félévem volt az utolsó és mióta végeztem a vizsgákkal, volt időm valamennyit pihenni.Viszont sajnos annak ellenére, hogy a második félév még el sem kezdődött, hiába elvileg kevesebb órám lesz, előre attól félek, hogy lesz-e elég időm mindenre amire szeretném.
Az is zavar, hogy úgy veszem észre hogy sokak tele vannak munkával és mivel én magam is eléggé sokat güriztem múlt félévben, már az is idegesít ha a környezetemnek (szüleim,barátom,barátnőm) sok a munkája.
Mondjuk a barátommal megoldottuk sokszor a munka,tanulás,tennivalók ellenére is hogy tudjunk találkozni de van bennem mégis egy félelem hogy nem lesz-e rossz a kapcsolatunknak ha valamivel kevesebb időnk jut most egymásra majd.
A barátőmmel kapcsolatban az szomorít el hogy alig tudok vele találkozni, szorgalmi időszakban sem egyszerű, most vizsgaidőszakban meg sehogy. Szóval az zavar konkrétan hogy mindenütt azt látom hogy a tanulás, munka az elsődleges és az áll sokszor az ember életének a középpontjában. Kifejezetten idegesít, mikor attól tartok, hogy esetleg az emberi kapcsolatok a munka miatt kerülnek háttérbe. Én úgy érzem, hogy a munka mellett annyi minden más fontos dolog van, csak sokszor az embereknek majdnem az tölti ki az életét.
A barátommal mondjuk tényleg viszonylag sokat tudtam eddig találkozni és ha lenne is közöttünk valami gond, az valószínű nem emiatt lesz elsősorban, csak mégis félek kicsit.
Normális ez amit érzek?
Már szinte úgy érzem utálom ezt a munkamániát meg ezt az állandó munkát ami a világban van.
Engem az ijeszt meg hogy mi lesz ha emiatt az emberi kapcsolatok szorulnak háttérbe.
Persze ha annyira fontosak az emberek egymásnak, akkor kevésbé áll fenn ez a veszély, de arról meg nem tehet senki ha pont ellenkező a napirend vagy ilyesmi.
A kérdésben az emberi kapcsolatokat emeltem ki, de a lényeg a munka baromi nagy fontossága és hogy minden attól függ.Nyilván előbb az ember a munkahelyen végez és akkor tud igazán pihent lenni és mással foglalkozni. Vagy ha például nem ő osztja be az óráit, akkor sem tud mit tenni, olyan időbeosztása lesz ahogy beosztják neki.....csak szóval arra értem hogy mindenkinél látom ezt, hogy mindig van valami munka, mintha sosem fogyna el, vagy mintha sosem lehetne az embernek 1-2 olyan napja amikor semmi nincs....
Nem maga a munka a gond, hanem hogy ez több időt vesz el az embertől mint a pihenés, hobbi, család, párkapcsolat....
És nem biztos hogy ez az igazán fontos az életben....
válasza:Van alapja a félelmeidnek, én is így érzem néha, pedig még csak végzős vagyok gimiben. Párom tanár, így ő is estig készül másnapra, a rengeteg adminisztrációról nem is beszélve. Ráadásul mi távkapcsolatban vagyunk, így általában szombaton már megy haza (hozzánk közel talált munkát), szóval csak a hétköznap estéket (kb 8-10-ig) tudjuk együtt tölteni, néha a szombatot is. Persze, örülök, hogy ennyit is együtt lehetünk, csak túl sok tennivalónk van, és egymásra alig jut idő. Ha majd befejezem az egyetemet (3 éve lesz), utána én is dolgozok majd, akkor majd egy másfajta napirendhez kell igazodni (aztán lehet, hogy már egyetemen is, nem tudom, hogy lesznek az óráim), szóval ez mindig gondot fog okozni. én sem találkozok a barátaimmal, a régi barátaimmal már szinte semmit, a gimis barátokkal meg csak a suliban találkozunk, ősztől már nem is látom őket, remélem azért a legjobb barátnőmet azért fogom majd. De nem szabad csüggedni, ki kell használni minden közös percet. :)
Nem tudom, hogy mennyire adtam választ a kérdésedre, de átérzem a helyzeted.
Köszönöm a választ! :)
Szerintem ti a pároddal még így is elég jó helyzetben vagytok, sokaknak ennyi idejük sincs sajnos egymásra.
Nekünk a párommal kicsit változó, de eddig többé-kevésbé jól sikerült...csak van bennem néha egy ilyen félelem.
Remélem végül minden rendben lesz.
És akkor az idő még csak az egyik gond, a másik hogy az ember ha esetleg stresszel is, akkor még az is ronthat a helyzeten mert akkor másokkal is idegesebb. Velem sajnos egy ideig ez volt.
válasza:Ugyanaz a válaszoló vagyok.
Igen, a stressz mindent tönkretesz. Nemrég jöttem ki egy nehéz időszakból pszichológus (másfél évig tartott). Nőgyógyászati betegség miatt meg kellett műteni, hónapokra padlóra kerültem, a hiszti még ma is előjön néha, de már jobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!