Mindenkiben van kisebbrendűségi érzés?

Nem nagyon értem ezt a nagy BME kultuszt. Az egész oktatási rendszerünk rossz (ezt számszerűsített adatok bizonyítják). Attól, hogy valakit szétszivatnak egy ilyen rendszerben nem lesz jobb, nem fog többet érni a diplomája sem. Főleg az informatika és műszaki területeken, ahol a tapasztalat a mérvadó, az hogy mennyire értesz hozzá (vagy mennyire nem).

Az meg, hogy mások mennyivel vannak előrébb. Hát nyilván korábban kezdték, mint te. Érettségi után ez szerintem a legtöbb embernél előjön, hogy egy szakasz lezárul és úgymond ismét egy hierarchia aljáról kell elindulni felfele. Az ember azt gondolná, hogy mekkora szó ha valaki felvesznek az egyetemre. De így MSc után átgondolva, hogy mennyi mindenen kellett végigvergődni...a felvételi csak épphogy a jéghegy csúcsa volt.

Igen, nagyon sokáig éreztem így. Én is anno egy "büfészaknak" titulált szakon kezdtem el, mert az érdekelt akkor a legjobban. Sokáig volt kisebbségi érzésem, amiért a barátaim jobb, nehezebb szakokra jártak, és én meg úgy láttam, hogy ezzel a diplomával semmire nem megyek. Rövid ideig még depressziós is voltam. Az egyetemet már nem akartam ott hagyni, mert 4 féléven túlvoltam (összesen 6 félév). Későn kaptam észbe.

Aztán elhatároztam, hogy változtatok. Elkezdtem magam képezni, neten tanultam, olvastam más témák iránt. Eldöntöttem hogy küzdök hogy jobb legyen. Sokszor nem jártam be értelmetlen előadásokra, helyette otthon képeztem magam.

Most fogok végezni ugyan azon a szakon, de már szereztem gyakornoki állást, mivel megvolt a megfelelő tudásom egy gyakornoki pozihoz. Szeptemberben újra kezdek egy szakon, ami tényleg érdekel.

Szóval az alényeg, tűzz ki magadnak célokat, ne hasonlítsd magadat másokhoz, és ami még fontos: Képezd magad! Az egyetemi oktatási rendszer hibáiról írtak előttem is, fontos az önképzés, mivel az egyetemen sok értelmetlen tananyaggal tömik a fejedet.