Továbbtanulás:nem tudok dönteni? Segítség!

Szia! Én orvosira készülök, és sok oda járó ismerősöm van. Egyrészt már 17 éves vagy, ergo gondolom jövőre érettségizel. Azért fura, mert az orvosira ugye emelt kémia és biosz érettségi kell, míg a jogra ha jól tudom, elég egy emelt töri/magyar/...stb. Szóval két teljesen ellentétes dolog. Ha most eldöntöd, hogy orvos leszel, akkor nehéz lesz 1 év alatt két emeltszintűre felkészülni jó százalékra... Persze nem tudom, hogy hogy állsz a kémia biosszal, de mivel már túl vagyok egy érettségin (csak lemaradtam pár ponttal, így most újraírom) van egy kis tapasztalatom. :D De gondolom már a faktjaid is megvannak.

De most elvonatkoztatva: Orvosit csak hihetetlen nagy szenvedéllyel lehet csinálni. Aki szenvedélyesen állt hozzá, és soksok éve ez volt az álma, sokan így is otthagyták az orvosit, mert egyszerűen rájöttek, hogy nem tudnak emberekkel foglalkozni. Számíthatsz arra hogy a nyári gyakorlatok nagyrésze azzal fog eltelni, hogy te is ágytálazol, esetleg próbálsz vénát szúrni. Én azt mondom, hogy orvosit csak úgy kezdjen el az ember, ha tényleg ez dobogtatja meg a szívét, különben hiába mész át a vizsgákon és vagy szuper okos, egyszerűen ki fogsz hullani, mert a rezidensi és gyakornoki évek fel fognak emészteni.

De itt a fő értetlenségem ott van, hogy hogy tudsz majd felkészülni az érettségikre.

Orvosnak az ember hivatástudatból megy, nem a pénzért általában. Ez főleg nálunk látszik, de külföldön is amit kapnak havi 1-2 millió... hát azt egy vállalkozó vagy egy sima diplomás is megkapja ha annyira ért a dolgokhoz.

+ orvosként a sok öreg nyűgét baját hallgatni sem egyszerű vagy egy gyereknek beadni valamit amikor üvölt és harcol.

Úgyhogy orvos csak szívvel lélekkel legyél, anélkül keserves éveid lesznek.

17 évesen simán lehet, hogy még csak tizedikes, sokan azok, én is annyi voltam pl., osztálytársaim többségével karöltve.

És most miért ne érdekelhetné a jog és az orvosi is? Ennyi idősen én is pont e kettő között vacilláltam, bár tény, hogy az orvosi már egészen kisgyerekkorom óta nagyon vonzott, addig a jog csak később kezdett el foglalkoztatni, mivel sokan mondták, hogy szerintük nekem való lenne, így elkezdtem játszadozni a gondolattal, és tetszett.

Én végül az orvosi mellett döntöttem, és igazából kb. attól a pillanattól kezdve, hogy ide járok, már el sem tudnám képzelni magam, hogy valaha is jogász/ügyvéd legyek, teljesen felerősödtek bennem a korábbi (gyerekkori) orvosi iránti magabiztos érzéseim.

(amúgy nem tudom, miért szeretik ezt sokan hangoztatni, de egyáltalán nem jellemző, hogy annyira rengetegen hagynák abba/hullanának ki az orvosit/orvosiról - az viszont tény, hogy rengetegen csúsznak vele, de az még bőven nem a világ vége, sok más komolyabb szakon is előfordul)

Ennek ellenére én senkit sem szeretnék rábeszélni az orvosira, mert ez tényleg egy olyan pálya, amit ajánlatos nagyon szeretni, ha valaki mellette dönt.

Én azt javasolnám, hogy olvass utána mindkét szakmának (akár itt gyakorin, én pl. kifejezetten szerettem régen saját tapasztalatokat olvasgatni, amikor még fogalmam sem volt arról, hogy milyen is egy egyetem), mérlegelj, aludj rá párat. Esetleg kérdezd meg a családodat, barátaidat, hogy ők milyen pályán tudnának téged elképzelni, de azért ne hagyd magad befolyásolni, mert ez KIZÁRÓLAG a te döntésed kell, hogy legyen, de talán tudnak olyan érvet mondani, ami elgondolkodtat.

A félelmeidre annyit szeretnék reagálni, hogy igaz, hogy a képzés 6 év, de igazából az utolsó évben már csak gyakorlatod van, óráid már nincsenek, és csak készülsz a záróvizsgára és a szakdolgozatoddal foglalkozol. Ráadásul kicsit viccesnek tartom a képzés hosszúságának idejére való panaszt egy orvos-jogász képzést összehasonlító kérdésben, tekintve, hogy a jogászok képzési ideje 5 év, úgyhogy mi az az egy év plusz már, nem mindegy, hogy 5 vagy 6? És nehogy azt hidd, hogy csak a rezidensképzés tart sokáig, mert bizony az ügyvédbojtárkodás sem pár hónap. (de ha nem ügyvéd akarsz lenni, akkor is mindenképpen a ranglétra legalján fogsz kezdeni jogászként is, és valamilyen gyakorlatod ígyis-úgyis lesz)

De még ha egy 3 éves alapképzéshez is hasonlítanánk az orvosit, akkor sem olyan durva az a 6 év, hisz ma már sok alapszakhoz kb. elengedhetetlen egy mesterképzés (jó, az tény, hogy mondjuk infósként már alapszakkal is biztos, jól fizető melód lehet, de a legtöbbel nagyon nem ez a helyzet), ami +2 év, szóval már megint ott vagyunk, hogy az 5 évet hasonlítgatjuk a 6-hoz.

A rezidensképzés meg tény, hogy hosszú, de az idő alatt már dolgozol, és kapsz fizetést, szóval nem arról van szó, hogy ha az orvosira adod a fejedet, akkor garantáltan eltarthatnak téged a szüleid még +11(-12) évig.

Sajnos tartalmilag az 5-össel értek egyet. Egyik szakma sem olyan, amit érdemes lenne külső nyomásra választani, csak mert egyesek szerint "menő". Nem érzem, hogy bármelyik iránt akárcsak pici motivációd is lenne.

Gondolj bele: ha szerencsés vagy, egész életben azzal fogsz foglalkozni, amit most kiválasztasz magadnak - NE hagyd, hogy mások döntsenek helyetted az életedről! Még van egy kis időd, találd ki, hogy mit is akarsz valójában, és azt valósítsd meg! (Én is szakot váltottam: nagyon akartam egy bizonyos pályát, de utólag úgy gondolom, nem magam miatt akartam, csak azt hittem, hogy én is azt akarom, mert olyan környezetben nőttem fel, hogy az tűnt nyilvánvalónak, nem is gondolkoztam másban - tehát az én "hibám" volt, hogy nem gondoltam át jobban a dolgot. A szakváltásról a döntést sem meghozni, sem bejelenteni nem volt könnyű, de nagyon megérte, egészen más pályát választottam, és nagyon bejött:)