Mennyire lehet megszokni? (orvosi egyetem, orvosi élet)

Ez még a minimum.

Nem lesz időd ilyen "apróságokkal" foglalkozni.

Boncolásoknál (főleg a pathológiára gondolok, mert anaton csak formalinos hullák vannak, amik eléggé "gumiszerűek"), a szagok a húzósak (járj gyakran disznóölésre és szippants jó mélyeket a belsejéből, pont ugyanolyan), de 5 perc után úgyis "kiégnek" a szaglóreceptoraid. A látvány (itt ajánlom a puruttya extrémet "tréningezésül": [link] ) pedig csak addig szokatlan, amíg el nem kell kezdeni az érdemi "munkát", mert onnantól már nem véres beltartalom lesz a dolog, hanem latin nevek és diagnózisok halmaza, és azon fogsz parázni, hogy szigorlaton is ismerd fel az adott elváltozást (a könyv kereken 1000 oldal), nem azon, hogy az a pl: szív pár napja még valakiben dobogott, vagy hogy az a hosszában kettévágott torzszülött még valakinek a gyereke volt.

A betegektől már nehezebb elvonatkoztatni, itt csak annyit lehet tenni, hogy nem szabad nagyon beleélned magad a helyzetébe ("a túlzott empátia kiégéshez vezet"), és azzal nyugtatod a lelkiismereted, hogy te mindent megtettél. De ennek ellenére mindig lesznek "megindító" esetek, ezeket mindenki máshogy dolgozza fel.

20:24-esnek:

Nem boncolnak állatokat orvosin.

Műtéttanon kell pár kutyát műteni, de az nem boncolás. Szerencsére az élettanos kísérletek jó részét pedig számítógépes szimuláció váltotta fel, vagy preparátumok (pl. patkánybél).

De szerintem, még régebben se kellett állatokat boncolni, javíts ki, ha tévedek.