Mi az esszenciális különbség kémiai szempontból a híg és tömény savak között?

Példának okáért:

Miért van az, hogy a negatív standardpotenciálú fémek hidrogéngáz fejlődése mellett oldódnak HÍG savakban?

Miért kulcsfontosságú, hogy híg legyen a sav? Nem is játszódna le reakció, hogyha a negatív standardpotenciálú fémdarabkámat mondjuk tömény savba pottyantanám?

Másik példa:

Miért TÖMÉNY oxidáló hatású savak oldják a pozitív standardpotenciálú fémeket? Miért nem elég jók nekik a híg savak? Azt értem, hogy miért oxidáló savak kellenek hozzájuk, de azt nem értem, hogy miért kulcsfontosságú a sav töménysége vagy hígsága.

Vagy például:

Miért a -0,83 Voltnál negatívabb standardpotenciálú fémek oldódhatnak csak hidrogéngáz fejlődése mellett vízben?

Miért a -0,83 az a bűvös szám ami határt képez? Van ennek valami oka, vagy csak megfigyelések meg tapasztalatok alapján húztak egy határt?

Azt meg már meg sem merem kérdezni, hogy mi a helyzet a lúgoldatokkal.:(

Májusban érettségizek kémiából, és ezt a dolgot nem magyarázta el nekem soha senki. Ha valaki ezeket megmagyarázza nekem logikusan, annak borzasztóan hálás lennék!(:

Előre is köszönöm!!