Minek nevezzük azt, amikor azt mondjuk, hogy ,,az asztal meg van terítve", ahelyett hogy ,,megterítették az asztalt"?

#2: Miért sugallod azt, hogy ez magyarul nem helyes nyelvtanilag? Pl.:

Vacsoravendégeket vártam, már minden készen volt, az asztal is meg volt terítve, amikor hívtak, hogy nem tudnak jönni.

Ebben a mondatban kifejezetten zavaró lenne helyette azt mondani, hogy "az asztalt is megterítették" -- Kik?

Persze, mondhatná erre valaki, hogy miért nem E/1-ben mondtam: "az asztalt is megterítettem". Azért nem, mert nem a cselekvésre magára, hanem a cselekvés eredményeként létrejövő állapotra akartam a hangsúlyt helyezni, az volt számomra és a közlendőm szempontjából fontos.

És éppen ilyenkor jön jól a szenvedő szerkezet, szóval nem kell azt kárhoztatni! Megvan annak a magyarban is a helye és az ideje, ahogy #3-as is írta.

A szerkezet viszont nem egyezik meg a németben, angolban, spanyolban, stb. használt szenvedővel, mert azok mind melléknévi igenevet használnak ("megterített"), mi meg határozóit ("megterítve"). Ráadásul a német szenvedőnek eleve két – eltérő jelentésű – fajtája van (Der Tisch wurde gedeckt, Der Tisch war gedeckt), szóval ne tessék ezt germanizmusnak titulálni, mert nem az. Inkább tekintsünk rá büszkén hungarikumként! ;)

Germanizmusnak.

(A macska fel van mászva a fára.)

#5 Az anyós fel van akasztva a fára?

Magyarban is vannak igék, aminél nem germanizmus a szenvedő szerkezet.