Tudnátok Nemes Nagy Ágnes: A szabadsághoz című verséhez írni egy rövid, lényegre törő elemzést?

Sziasztok! Erről a versről kéne írni egy rövidke elemzést. Előre is köszönöm!

Nemes Nagy Ágnes: A szabadsághoz

Te székesegyház! Csupa ámulás!

Sok fodros angyal! Széptekintetű!

- Innen alulról talpuk óriás,

a fejük pedig keskeny, mint a tű.

S a kupolán fent széttáruló díszlet,

nagy oszlopok közt festett ég tüzel:

mit ér nekem, ha vagy és mégse hiszlek,

s mit ér, ha hiszlek és nem létezel?

Maradék isten! Vágyad fel-le hurcolt.

Már únlak. Kergén érted nem futok.

Néhány barátom éhenhalt a multkor,

mondom, mivel úgy látszik, nem tudod.

Milyen szalmába haraptak utolsót?

Micsoda szájak, milyen koponyák!

- Adhattál volna tán egy bögre borsót,

tehettél volna pár apróbb csodát.

A szájukat szeretném újra látni,

langyos állukat, amely szétrepedt -

s Rómába vágyom kerteket csodálni,

és enni sűrű, fínom étkeket.

Adj banánt! Húst! Légy a világnak tőgye!

Add Nápolyt éjjel, Svájcot délelőtt,

te, minden vágyam hazug szeretője,

adj rét felett vibráló levegőt!

Adj léghajót! Hitet! Mennyei képet!

törd át a törvényt! Add ide magad!

Hogy ne egyenek annyit az üzérek,

s hogy a halottak feltámadjanak!

- Egy bazsarózsa áll az asztalon.

Szépsége tömör, mint egy ékszeré.

Gyönyörű szirma sűrűn, gazdagon

fodorodik a vázán kétfelé.

Ha volna bennem valami imádat,

elébehullnék csukló térdemen:

csakis reá tűzd győztes glóriádat,

mert szép, mert él és mert - lélektelen.