Mi a műfaja a Születésnapomra című versnek?

#1-es.

- Fogalmad nincs arról, hogy mekkora költői géniusz volt József Attila.

- Nem vagy tisztában a szó iszonyatos horderejű jelentésével: plágium.

- Tudatlanul ne adjunk választ tudatlan embereknek.

#3 tisztában vagyok vele, köszi a tudatlanozást,

csak annyit mondanék gondolatébresztőnek, hogy Jean Richepin koldusénekek

#4-es, köszi az információt, erre nem is gondoltam, de ha már felhívtad a figyelmemet, akkor íme, és előre is bocsánat az "OFF"-ért!

Gerevich József cikkéből idézve:

Nem várta meg Kovács András Ferenc költő, hogy plágiummal vádolják, maga mondta ki verséről, Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium! címmel a plagizálás tényét. A vers címének második szava – Születésnapomra − József Attila költeményének a címét is kölcsönveszi. Nemcsak a címét, hanem a versformáját is, amelyet maga József Attila is átvett egyik francia költőelődje, Jean Richepin Koldusének című verséből. Ahogy a vers elemzője, Kabán Annamária fogalmaz, „Kovács András Ferenc úgy ölti magára József Attila maszkját, hogy közben ez a maszk teljesen Kovács András Ferenccé alakul.

Fenyő D. György: Egy különleges versforma, mint költői hagyomány c. cikkéből idézve:

„…Szabolcsi Miklós kutatásaiból tudjuk tehát, hogy milyen forrásai és előzményei vannak a versnek. A versforma egy francia költőnél, a 19. század második felében alkotott Jean Richepinnél megtalálható, József Attila pedig ismerhette a költő Koldusének (Chanson des Gueux) című kötetét, amelyben a vers olvasható. Richepin verse sem volt előzmény nélküli: a költő mottóul egy azonos formában készült dalocskát idézett. Mindenesetre bizonyos, hogy József Attila néhány francia előzmény után a magyar költészetben először és egyetlenként használta ezt a versformát….”

„…József Attila rendkívül sok különféle elemet használt föl akkor, amikor olyan verset írt, amely mégis egészen eredeti formájával hívja fel magára a figyelmet. A versforma játékossága és szinte megismételhetetlen eredetisége fölhívja a figyelmet arra, hogy a vers mindig igazi hapax legomenon, egyszeri szóalkotás, egyszeri kimondás….”

Ahogyan Te értelmezed a plágium fogalmát, annak alapján a valaha íródott, összes létező költeményt dobhatjuk a kukába, beleértve a szonetteket, az ódákat, az elégiákat, a himnuszokat és az epilógusokat is.