Hogyan tudom kiszámolni azt, hogy adott számról adott számra mennyivel nőtt %-os arányban meghatározva ?

Kérdező; azon túl, hogy végtelenül arrogáns és bunkó vagy, a legnagyobb probléma veled az, hogy kb. 0 a szövegértési képességed. Ezért van az, hogy nem tudod értékelni a segítséget, amit eddig kaptál, mivel egyszerűen nem tudtad megérteni. Általában ez a két dolog (vagyis a bunkóskodás és az alacsony értelmi szint) kéz a kézben járnak, és ez nálad gyönyörűen tetten érhető.

Ugyanis én sehol nem írtam azt, hogy 5000 forintért megmondom neked a választ. Azt mondtam, hogy BÁRMIRE MEGTANÍTANALAK a matekon belül ennyiért. És akkor még nem is mondtam nagy árat; ha elmész magánórára matekból, ennyi alatt nem fogod megúszni. De persze gondolom, hogy az összes többi ilyen embert is pénzéhesnek tartod, aki a magánoktatásért pénzt mer elkérni...

"Azt hiszed, hogy azért mert te nem írtad le soha nem tudom meg?"

Egyáltalán nem hiszem azt. Én csak azt próbáltam sugallni feléd, hogy ezzel a viselkedéssel nem sokra fogod vinni az életben. Lehet, hogy erre fogsz valakitől választ kapni a vergődésed ellenére is, de hosszútávon az lesz az eredménye, hogy senki nem fog neked segíteni semmiben.

"nem te vagy a világ közepe"

Maradjunk annyiban, hogy egyelőre kettőnk közül te vagy az, aki a világ közepének képzeli magát... Megszabod, hogy neked csak hogyan szabad segíteni, aztán nekiállsz hisztizni, mint valami 6 éves, akinek nem veszi meg az anyja a játékautót. Nem mellesleg azt is leírtam, hogy azért lenne jobb, hogyha te magad írnád le, hogy hogyan számoltál, mert akkor azt is el lehetne mondani, hogy abban a számításban mi volt a hiba, és akkor azt is meg tudnád tanulni, hogy úgy nem számolsz többet. A másik dolog, amit eddig nem írtam le: lehet, hogy én adok egy matematikailag precíz levezetést, de te abból nem értesz meg semmi -az események fényében pedig szinte biztos-, és akkor megint jönne a vergődés, hogy te nem értesz semmit és hogy senki nem hajlandó neked segíteni. Szóval, ennyit erről.

"Ítélkezni itt te akartál, de nem úgy volt, hogy eltűnsz végre?!"

Egyrészt, ítélkezni nem akartam. Másrészt én egy szóval sem mondtam, hogy "eltűnök", nem tudom, hogy ezt miből sikerült leszűrnöd. Ellenben te pocskondiázol engem, hogy én milyen pénzéhes vagyok, meg úgysem tudom a választ a kérdésre -holott a(z egyik) konkrét számítási módot megadtam, ahogyan ki lehet ezt számolni-, szóval itt az ítélkezést te űzöd, magas szinten, mindezt alpári stílusban.

"Senki nem kérdezte, hogy hányadikos anyag, biztos tudnék tőled olyan anyagot kérdezni, amire nem emlékszel.

Történelemből tudod az összes évszámot, hisz meglett tanulva, tanították."

Ezt még akár érvként el is tudnám fogadni. Csakhogy a százalékszámítás eléggé alapvető számításnak számít; ha már a történelemmel példálózol, akkor azzal lehetne párhuzamba állítani, hogy tudni kell, ki volt Caesar, Napoleon, Széchenyi, meg úgy általában a közismertebb történelmi személyek. Egyébként meg nem vagyok annyira életképtelen, mint te, és meg tudnám nézni önerőből bármelyik évszámot, nem kell ehhez külön segítséget kérnem.

"Senki nem írta, hogy nem tudtam kiszámolni, szimplán ellenőrizni akartam, de semmi közöd ahhoz ki mit, hol, mennyit, tanult."

A "kiszámolás" ott kezdődik, hogy TUDOD is, hogy az a jó eredmény, aminek ki kellett jönnie. Mivel ezt nem tudod eldönteni, ezért te nem számoltad ki, hanem csináltál egy számítást, ami vagy jó, vagy nem.

"Senki nem kérte, hogy ide írogass, ha válaszolni nem sikerült okoskodnod sem kell."

Teljesen igazad a van, a saját szórakoztatásomra csinálom, hogy segítek. Amikor először írtam a válaszomat, neked is nagyon szívesen segítettem, de aztán elkezdtél hepciáskodni, így viszont az embernek elmegy a kedve az önzetlen segítségnyújtástól. Pedig -legalábbis szerintem- nem kértem teljesíthetetlen dolgot; annyit, hogy írd le, hogyan számoltál. Még tanácsot is adtam volna, hogy hogyan lehet máshogyan csinálni, hátha az a számítási mód jobban tetszett volna. De nem, te inkább száz sorban kifejted, hogy te akkor is megmutatod, hogy te semmit nem vagy hajlandó azért tenni, hogy minél hamarabb választ kapj a kérdésedre, mert te vagy "A kérdező", és mindenki hajtson fejet előtted.

"Nehogy én legyek már a hibás, hogy feltettem egy kérdést, amire nem kaptam konkrét, kiszámított választ, hogy letudjam ellenőrizni.. és megvédem magam."

Aztán ugyan mitől is kell megvédened magad? Én annyit mondtam, hogy írd le, hogyan számoltál. Ja, hogy te ezt személyedbeni támadásnak vetted? Én kérek elnézést...

"Konkrét, kiszámított választ hol láttál?"

Najó, ezen a ponton én is beszállok a vitába. Kérdező, konkrét kiszámított választ akkor kapsz, ha konkrétan teszed fel a kérdést. De ha erre sem vagy képes, akkor tényleg kár neked segíteni, úgyse érted meg.

"21:Ugye ezt nem gondoltad komolyan, hogy el is olvasom a regényed?"

El nem olvastad, de csípőből megy a lepontozás. Csak gratulálni tudok az aluliskolázottságodhoz.

"Senkit nem érdekelsz. [...] Az okoskodásodra senki nem volt és nem is kíváncsi."

Teljesen igazad van. Te egy senki vagy (az is a rosszabbik fajtából), és téged nem érdekellek.

"...az időmet rabolnád de kizárt, hogy azt a sok sületlenséget elolvassam, amit te itt összehordassz."

Honnan tudod, hogy sületlenség, ha el sem olvasod? De persze megértem, hogy nem akarod elolvasni, elvégre a szövegértési kompetenciáid nem létéről eddig is tanúbizonyságot adtál.

"Őszintén remélem, hogy te nem tanítasz sehol, és a csóróságodat akarod kompenzálni max. otthon, valami korrepetáláson, mert hogy te csapnivaló tanár lennél az fix. Ha meg valahol mégis tanítanál, mondj fel! Tőled ne tanuljon senki semmit."

Tudod, van egy olyan mondás, hogy van, aki megérdemli a segítséget, és van, akin egyáltalán nem lehet segíteni. Te az utóbbi kategóriába tartozol.

Ilyen fokú rosszindulattal kevésszer találkoztam életemben, és elhiheted, hogy nálad több dolgot láttam.

Csak, hogy tudd: évek óta tanítok magánban, és eddig senkinek nem volt semmi panasza. Tudod, a kulcs az, hogy kölcsönösen emberként viselkedünk egymással (nem pedig elkezdünk követelőzni, ha valami nem úgy történik, ahogy azt mi kitaláltuk). Sajnos ez nálad abszolút nincs meg, de te még ezek után is KÖVETELED, hogy segítsenek neked. Sajnos ezt a dolgot nem tudod (vagy nem akarod) megérteni, helyette a másikra köpködést választod.

Egyébként meg, te kinek képzeled magad, hogy csak úgy utasítgatsz másokat?

"Mint már kb. 1000x írtam én kiszámoltam és szerettem volna ellenőrizni a megoldásom."

Mint az általad el nem olvasott hozzászólásomban kifejtettem, te nem kiszámoltad, hanem számoltál valamit, ami vagy jó, vagy nem. Kiszámolásról akkor tudsz beszélni, hogyha BIZTOS vagy abban, hogy jó az eredményed, és alá is tudod támasztani.

"Az meg engedtessék már meg nekem, hogy a saját kérdésem alatt én eldönthessen milyen választ szeretnék kapni."

Persze, nyugodtan döntsd el, csak egyrészt a stílus az, amit nem ártana, ha megválasztanál, másrészt a követelőzöl, akkor ne csodálkozz, ha nem kapsz olyan választ, amilyet szeretnél.

"Ahelyett, hogy próbáltad volna lenézni a másikat."

Mégis mivel is lettél lenézve?

"Már megkaptam a választ"

Na, és mi volt a válasz?

"most ez komolyan el kell magyarázni?"

Mit kell komolyan elmagyarázni? Még azt sem érted, amit te magad írsz...

"Esetleg azzal, hogy te próbáltál azzal degradálni, hogy ez 6.-os anyag."

Nem lettél ezzel degradálva, egy egyszerű ténymegállapítás, hogy 6. osztályban tanítják a százalékszámítást. Látom, nagyon beakadt neked ez a lemez...

"És de, kiszámoltam, az hogy nem voltam benne biztos és leakartam ellenőrizni, mert már régen csináltam az nem azt jelenti, hogy nem számoltam ki."

És még mindig nem vagy tisztában a "kiszámolni" szó fogalmával...

"De már nagyon unlak, mint írtam olvasd vissza a választ, mert szerencsére nem csak te vagy a világon, és ha feltűnt volna leírták. De neked, hogy is tűnt volna fel, mikor csak magaddal vagy elfoglalva."

Úgysem fogod elhinni, de nekem már rég feltűnt, hogy leírták, jóval hamarabb, mint neked. Elfoglalva magával pedig egyedül te vagy itt; "Jaj, engem bántanak, mert nem adnak a számba mindent első parancsszóra.".

Őszintén kíváncsi lennék, hogy ezzel a viselkedéssel mire fogod vinni az életben. Mert nagy összegben mernék fogadni, hogy sokra nem.