Házi feladatot kaptam magyarból, Az ember tragédiájából. Mit írjak?

A kérdés a következő:

12. Rendelkezhet-e vagy sem az ember teremtményként a szabad választás lehetőségével? Vizsgáld meg az alábbi részletek alapján!

Nem, nem, hazudsz, az akarat szabad.

Kiérdemeltem ezt nagyon magamnak,

Lemondtam érte a paradicsomról.

Sokat tanultam álomképeimből,

Kiábrándultam sokból, s most csupán

Tőlem függ, útam másképpen vezetni. (Ádám, 15.)

Megállj! mi eszme villant meg fejemben –

Dacolhatok még, Isten, véled is.

Bár százszor mondja a sors: eddig élj,

Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.

Nem egymagam vagyok még e világon?

Előttem e szirt, és alatta mély:

Egy ugrás, mint utolsó felvonás...

S azt mondom: vége a komédiának. (Ádám, 15.)

Szabadon bűn és erény közt

Választhatni, mily nagy eszme,

S tudni mégis, hogy felettünk

Pajzsul áll Isten kegyelme. (angyalok kara, 15.)

Az ember sincs egyénileg lekötve,

De az egész nem hordja láncait. (Lucifer, 15.)

Tudom, fel fog mosolygni arcod,

Ha megsugom. De jőj hát közelebb:

Anyának érzem, óh, Ádám, magam. (Éva, 15.)

Uram, legyőztél. Ím, porban vagyok

Nélkűled, ellened hiába vívok:

Emelj vagy sújts, kitárom keblemet. (Ádám, 15.)

Ne gúnyolj, óh, Lucifer, csak ne gúnyolj:

Láttam tudásod tiszta alkotását,

Nagyon hideg volt ottan e kebelnek. –

De, óh, Uram! ki fog feltartani,

Hogy megmaradjak a helyes uton?

Elvontad tőlem a vezérkezet,

Hogy a tudás gyümölcsét ízlelém. (Ádám, 15.)