Valaki elmagyarázná nekem a tagmondatok közötti viszonyokat?

Egy összetett mondat tagmondatati között lehet mellérendelő, és lehet alárendelő a viszony.

A mellérendelő tagmondatokat azért nevezzük így, mert a tagmondatok egyenrangúak, konyhanyelven megfogalmazva: ha pontot tennél a tagmondatok végére vessző helyett, akkor is értelmes mondat lenne.

pl. Vettem egy piros sálat, de nem tetszik. Vettem egy piros sálat. A [piros sál] nem tetszik.

A mellérendelő összetett mondat lehet

a) kapcsolatos (pl. és, is-is, meg)

b) ellentétes (pl. de, pedig, azonban, ellenben)

c) választó (vagy, akár, vagy-vagy, akár-akár)

d) magyarázó (pl. ugyanis, hiszen)

e) következtető (pl. így, tehát, ennélfogva, hát)

Az alárendelő összetett mondatban a tagmondatok nem egyenrangúak, az egyik kiegészíti a másikat. A főmondatból hiányzik valami, amit a mellékmondat fejt ki.

Pl. Azt hittem, hogy már elindultál.

Az "azt hittem" az 1. tagmondat; "hogy már elindultál" 2. tagmondat. Az első tagmondatból hiányzik valami, ha pontot tennél a végére, se füle, se farka nem lenne. Rögtön eszedbe ötlene, hogy: Mit hittél?

Az 1. tagmondat lesz a főmondat, és a 2. a mellékmondat, ami kiegészíti az elsőt. A kérdésből tudod azt is megállapítani, hogy milyen alárendelésről van szó. Mit hittél? Azt, hogy... Ez a tárgy kérdése, tehát ez tárgyi alárendelés lesz.

Az alárendelő összetett mondat fajtái:

a) alanyi pl. Az jöjjön, aki még nem kapott. (Ki jöjjön? Aki még...)

b) állítmányi Tegnap olyan jó volt a kutyám, szinte rá sem ismertem. Mit állítok? Olyan volt, szinte...

c) tárgyi pl. Azt hittem, hogy már elindultál.

d) határozói pl. Ott van az inged, ahova ledobtad. Hol az inged? Ahova... (helyhatározói alárendelés)

e) jelzői pl. Annyi a dolgom, hogy alig győzöm. Mennyi a dolgom? Annyi, hogy... (mennyiségjelző

A fő- és mellékmondatot statikus és nem logikai úton is meg tudod különböztetni, méghozzá úgy, hogy a főmondat utalószót tartalmaz (vagy oda beilleszthető), a mellékmondat pedig kötőszót tartalmaz (vagy oda beilleszthető). Az utalószók általában határozószók, mutató névmások; a kötőszók pedig kötőszók, vonatkozó névmások.

Ábrát is kell készíteni a mondatokról, hogy melyiket hogyan ábrázoljuk, mi a jele, megtalálod a könyvedben!

Ez egy nagyon alap, nagyjából elég általánosban.

Egyébként gyakorlat teszi a mestert! A NET-en sok gyakorló feladatot találsz, de bárhonnan vehetsz példákat. Ha gondolod, küld el a megoldásaidat privátban, szívesen leellenőrzöm neked.

Még egy kis "mankó".

Mikor hozzáfogsz elemezni, a következő lépéseket kövesd:

1. bejelölöd a tagmondathatárokat

2. megszámozod a mondatokat

3. eldöntöd mellé-, vagy alárendelő mondatról van-e szó

3. ha alárendelő, megkeresed a fő- és mellékmondatot. (A legjobb, ha bekarikázod az utalószót és bekeretezed a kötőszót.) (Azért karika, mert az a főmondat jelölése, a négyzet pedig a mellékmondaté)

3.a) elemezd le a főmondatot, és amilyen mondatrész az utalószó, olyan alárendelésről van szó

16:24

Abban a mondatban, hogy ”Tegnap olyan jó volt a kutyám, szinte rá sem ismertem.” a második tagmondat miért állítmányi? Az 'olyan' utaloszó nem az állítmány szerepét tölti be a főmondatban, hiszen abban már ott van az állítámy: a 'volt'. Az 'olyan' utalószó a kutya viselkedésének a mértékére utal: mennyire volt jó? Hogy szinte rá sem ismertem – hasonlító jellegű fok- és mértékhatározó.