Irodalom órára kellene nekem egy fogalmazás, mindegy milyen állatot írtok.! Bovebben lent?!

Mi tudjuk, mi a kedvenc állatod?

Majd valaki azzal tölti itt az idejét, hogy helyetted fogalmazást írjon, miközben te azt lesed, mikor lesz kész.

Nyugodtan állj neki, mert senki sem fogja megírni helyetted.

Gondolom, nincsen állatod, azért nem tudod megírni a fogalmazást. Úgy is lehetne írni, hogy elképzeled például, ha volna otthon egy házi kedvenced, milyen lenne ?

A cicám

Talán 10 éves lehettem, amikor édesanyáméktól a születésnapomra egy aranyos kis perzsa macskát kaptam ajándékba.

Már nagyon régen vágytam egy kis állatra, akivel megoszthatom a szobámat, játszhatok a kertben is akár.

De főleg azért szerettem volna egy kis kedvencet magamnak, mert ettől az időtől kezdve sokat voltam otthon egyedül.

Felsőbe kezdtem járni, elköltöztünk nagymamáéktól, nem jártam napközibe, s így sokat voltam egyedül, amikor hazamentem az iskolából.

Egy cicához beszélni lehet, cirógatni, szeretgetni, játszani vele mindenféle kis gombóccal, egy faággal akár, műegérrel, egy hosszabb zsinórral, mindenre ugrik, rohan, perdül-fordul, olyan, mint egy kis bohóc.

Jövök vissza !

Szeretnem bemutatni az én kis kedvencemet.

Talán sokan nem ismerik annyira a macskafajtákat, ezért is írom le őt részletesen.

Télen, mint most is, már olyan, mint egy kis oroszlán.

Annyira megnő, besűrűsödik a szőre, a nyaka körül, mintha sörénye lenne. Épp a napokban vágtam le elől egy kicsit a hosszából, mert még az ennivalóba is belelógott.

De tűrte, még játéknak is fogta fel, minden alkalmat megragad arra, hogy rohangáljon, szinte kiprovokálja, kiköveteli a vele való foglalkozást.

Ha estefelé jövök haza, és kinn bóklászik a kertben, elbújik a bokrok között, és rárohan a lábamra.

Mindig attól félek, egyszer rátaposok a kis szemtelenre.

Nagy, borostyánszínű szemei vannak, sokszor készítettem már fotót róla, még a fényképen is bevillan a fekete pupillája, csak egy fényes kis kör van a helyén.

Olyan pufók, dundi benyomást tesz így télen a hosszú bundájában, kétszer akkorának látszik, mint valójában.

Nagyon kedves, játékos, aranyos kis állat, és persze határtalanul mohó és falánk.

Mindenből meg kell kínálni, rántott hús, sült hús, még a milánói spagettit sem veti meg.

Olyan, mint egy igazi kis konyhamalac. Pedig a száraz élelem ott van előtte állandóan, ha nem vagyunk otthon, abból folyton nassolhat, amennyit csak akar.

Ilyenkor, a hidegben különösen jól érzi magát, a hóban is imád rohangálni, utána, ha a mancsai átfáztak, megy a radiátor elé, és nagy szorgalommal mosakszik, nyalja az átfázott talpát.

De pár perc múlva már megint sorban áll az ajtónál, és ismét kikéredzkedik a hidegre. Játszik a zörgő, korhadt falevelekkel, mindenben a mókát keresi.

Kedves, barátságos állat, nem cserélném el, nem válnék meg tőle semmi pénzért.