Se az őszről fogalmazást írni?

Formabontó fogalmazás az őszről:

(16+)

Egy levél lehullott a fáról. Majd még egy. Majd még egy. Ősz volt. Csendes, latyakos, hideg október.

Együtt sétáltunk végig a hegyen. Kettesben. Boldog voltam vele, noha a hideg a bőrömbe mart. Az avar fel-felverődött lábaink alatt.

- Szeretsz, ugye? - kérdezte meg már vagy századszor.

Bólintottam:

- Merre megyünk?

Nem válaszolt. Csak vitt be egyre mélyebbre, és mélyebbre.

- Szeretsz, ugye?

Sóhajtottam. Szerettem őt. Boldog voltam vele... Azt hiszem.

- Miért kérdezed meg állandóan, ha tudod a választ?

Felém fordulva lágyan átölelt, majd gyengéden megcsókolt. Ajka édes volt még, az útközben megevett gyümölcstől.

- Mert szeretem, ha az áldozataim szeretnek.

Először nem értettem, ám az erős, határozott karok, ahogy a fának nyomtak felvilágosított.

Ősz volt. Hideg, nyirkos október. A barátom keze jéghideg volt, ahogy hozzám ért.

Senki nem hallotta sikításom. Könyörgésem.

Az avar betakart minket.

Fél órával később, vacogva, tépett ruhákkal, megtörve térdeltem a földön. Sírtam. Az őszi fák velem sírtak.

- Miért?

- Mert enyém vagy. És még szorosabban magamévá akarlak tenni.

Kés villant a kezébe. Hátráltam.

Azt mondják az ősz az elmúlás időszaka. De én nem akarok még... Hiába. Gyenge vagyok.

És az őszi táj alatt, egy vértócsára hullanak a levelek.