Hogy tudom meghatározni az n-et?

Nekem nincs problémám, pusztán feltettem két kérdést, amire úgy látszik, hogy nem akarsz válaszolni.

Az meg lehet, hogy óvodás szintű a kérdés, de a stílusodról ugyanez elmondható; mi köze van annak bármihez is, hogy nem ismerem a képletet, illetve a benne szereplő betű(k) jelentését?

Az pedig önmagában nem egy nagy érdem, hogy segítettél, elvégre alapvetően ennek az oldalnak ez a funkciója, viszont a frusztrációk levezetése nem, arra vannak más, jobb megoldások is.

11-es ha annyira segíteni akarsz a kérdezőnek, akkor megoldhatod az üvegcsöves példát, amit felhoztam.

Viszont a személyeskedő megjegyzéseidet tartsd meg magadnak!

Hmm... Te minden további nélkül tehetsz mindenkinek személyeskedő megjegyzéseket, de irányodba nem lehet? Ezt most hogy?

Egyébként meg nem tettem semmilyen személyeskedő megjegyzést, csupán megkérdeztem, hogy miért nem olyan helyre mész, ahol a saját szinteden (bármi is legyen az) lévő problémák tárgyalása folyik. De tudom, a tudatlanok között okosnak lenni sokkal jobb, mint tudatlannak lenni az okosok között.

"De tudom, a tudatlanok között okosnak lenni sokkal jobb, mint tudatlannak lenni az okosok között."

Akkor visszamehetsz a bölcsődések közé, ott talán te is okosnak tűnhetsz...

Nekem nincsenek önértékelési problémáim, mint itt valakinek, szóval nekem nincs szükségem „visszamenni a bölcsödébe”.

Sokat elárul viszont az, hogy még mindig nem a kérdéseimre válaszolsz, ellenben támadsz, és személyeskedsz, amit nekem megtiltottál. Te aztán tényleg az óvodában képzeled magad, de ez a stílus már ott sem divat manapság.

"mi köze van annak bármihez is, hogy nem ismerem a képletet, illetve a benne szereplő betű(k) jelentését?"

Pl. a kérdés megválaszolásához van köze. Ha nem érted a kérdést magát sem, akkor kár válaszolnod (főleg egy kérdéssel) mert azzal nem viszed előre a kérdezőt.

"Te minden további nélkül tehetsz mindenkinek személyeskedő megjegyzéseket, de irányodba nem lehet?"

Nem tettem senki felé személyeskedő megjegyzést, így nyilván felém sem lehet tenni, hát így...

Abba még véletlenül sem gondoltál bele, hogy egy képlet többféleképpen felírható, és én esetleg más alakban, más betűkkel ismerem, igaz?

Az viszont nagyon érdekes, hogy állandó azt hangoztatod, hogy nem a képleteket kell tudni, hanem a mögöttük lévő tartalmat, erre te most nekem esel, hogy mi az, hogy a képletet nem ismerem.

Mindig mindenki azt mondja, hogy nem bűn kérdezni, mégis azt érzem lépten-nyomon veled kapcsolatban, hogy te más véleményen vagy. Gondolom a tanáraid nyakon vágtak, amikor kérdezni mertél, ebből ered ez a fajta viselkedés, így sajnálom, ha nehéz gyerekkorod volt.

"Nem tettem senki felé személyeskedő megjegyzést, így nyilván felém sem lehet tenni, hát így..."

Nem-e?

[Nem képlet kell ide, hanem meg kéne érteni a fizikai hátteret. Ha ehhez is lusta vagy, akkor nem tudok segíteni.

Pedig még az egyik legsilányabb, a Mozaikos fizika könyvben is megtalálható a példa, az ábrát még ki is színezték külön az idióták számára.]

[Én is arra gondoltam, mert aki nem érti az egészet, tipikusan így áll neki. Gondolkodás nélkül, képlettel...]

[Pompás. Kíváncsi vagyok mostmár, azt is eltalálod -e, hogy mit kell lambda helyére írni. De ahogy elnézem, simán beírod a 30cm-t.]

["De tudom, a tudatlanok között okosnak lenni sokkal jobb, mint tudatlannak lenni az okosok között."

Akkor visszamehetsz a bölcsődések közé, ott talán te is okosnak tűnhetsz...]

Csak a mostani kérdező háromszor jegyezte meg, hogy nem idevaló a stílusod... De jól tudom, te a definíciók nagy pártfogója vagy, így ha tudod definiálni a "személyeskedő megjegyzés" fogalmát, és az általad leírtak ellenmondanak a definíciónak, akkor elnézést fogok kérni.

De még mindig várom a feltett kérdéseimre a választ. Nem kérdeztem nehezet, sem túlzottan személyeset, így nem is értem, hogy miért térsz ki állandóan a válasz elől. De annyival is beérem, hogy nem szeretnél válaszolni, semmi sem kötelező.

"Abba még véletlenül sem gondoltál bele, hogy egy képlet többféleképpen felírható, és én esetleg más alakban, más betűkkel ismerem, igaz?"

Jelöléstől függetlenül kell érteni a képlet tartalmát, hátterét. Nem pedig a képlet betűit kell megtanulni.

Sokan bemagolják középiskolások hogy koszinusz=b/c. Aztán ha a jelölések egy kicsit mások, végük. Számtalan példát lehet mondani, hogy miért a fizika hátteret kell tudni, és miért nem a képlet betűit bemagolni.

Amiket felsoroltál az meg nem személyeskedés, hanem igaz megállapítások sorozata. (Persze az igazság sokszor sokaknak fáj, de hagyjuk...)

"De még mindig várom a feltett kérdéseimre a választ."

Szerintem én már mindenre válaszoltam.

Viszont a kritizáláson túl most már igazán megoldhatnád az üvegcsöves példát.

Nem az én kedvemért (mert én nyilván tudom mi a megoldás) de hogy a kérdező felé a tucat válaszod közül egyetlen legalább a kérdéssel függjön össze.

"Jelöléstől függetlenül kell érteni a képlet tartalmát, hátterét. Nem pedig a képlet betűit kell megtanulni."

Tehát, ha azt mondom, hogy egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző pontszerű test mozgása esetén igaz, hogy j=k/z, akkor te érted, hogy mit írtam le, igaz?

Előbb nem ártana gondolkodni, mielőtt valamit leírsz...

"Amiket felsoroltál az meg nem személyeskedés, hanem igaz megállapítások sorozata. (Persze az igazság sokszor sokaknak fáj, de hagyjuk...)"

Egyrészt még mindig nem definiáltad a "személyeskedő megjegyzést", másrészt nem definiáltad az "igaz megállapítást", harmadszor ki vagy te, és milyen jogon szembesítesz bárkit is az igazsággal? És milyen jogon bírálsz? Én is mondhatnám, hogy egy kiégett vén hülye vagy, akinek más öröme nincs az életben, mint tudálékoskodni ezen az oldalon.

Igazam lenne? Igen.

Lenne jogom leírni? Nem.

Szóval te is tartsd magad ehhez...

"Szerintem én már mindenre válaszoltam."

Akkor vagy vak vagy, vagy szenilis. Leírom még egyszer, a gyengébbek kedvéért;

[Nekem lenne egy olyan kérdésem, hogy amikor ezt leírod, te mit érzel? Mert azon kívül, hogy kiéled a nemlétező felsőbbrendűségi komplexusod, mást nem tudok gondolni.

De adott az a kérdés is, hogy miért nem olyan helyre látogatsz el, ahol magasröptű eszmecserék folynak, mondjuk egy KÖMAL esetleg? Vagy az már neked túl magas, és inkább a "kicsiket" vegzálod?]

"Viszont a kritizáláson túl most már igazán megoldhatnád az üvegcsöves példát."

Itt egyedül te kritizálsz, sajnálom, hogy ezt nem sikerült észrevenned.

"Nem az én kedvemért (mert én nyilván tudom mi a megoldás) de hogy a kérdező felé a tucat válaszod közül egyetlen legalább a kérdéssel függjön össze."

Örülj neki, hogy tudod, nagyon ügyes vagy. Szeretnél érte pirospontot kapni?

Ha pedig nem vetted volna észre, végig feléd irányultak az irományaim, a kérdező pedig már rég el is felejtette ezt az egészet, így lényegtelen, hogy a kérdés szempontjából releváns választ adok-e.

"Tehát, ha azt mondom, hogy egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző pontszerű test mozgása esetén igaz, hogy j=k/z, akkor te érted, hogy mit írtam le, igaz?"

Persze, feltéve hogy definiálod a jelöléseket...

Bár itt az sem feltétlen szükséges, mert aki ismeri a modelltörvényt, annak a felírt alakból triviális hogy j a sebesség, k a megtett út, és z az eltelt idő, (vagy ezeknek konstansszorosa)ez ránézésre látszik.

"És milyen jogon bírálsz?"

A rossz, helytelen válaszokat valakinek helyre kell tennie. Miért bántja a csőrödet, hogy most épp én voltam?

"Örülj neki, hogy tudod, nagyon ügyes vagy. Szeretnél érte pirospontot kapni?"

A piros az a lepontozás nemde? Zöld pontot adhatsz (helyesebben zöld kezet) remélem érted az iróniát...

"a kérdező pedig már rég el is felejtette ezt az egészet, így lényegtelen, hogy a kérdés szempontjából releváns választ adok-e."

Hát igen, manapság már hálátlanok a kérdezők is. Nem tehetek arról, ha az érdeklődési körük kimerül a kötelező házi feladatokban.

Talán az oktatás hibája is ez, de ebből is látszik, hogy az emberek természettudományos ismerete idővel csökken átlagban...

"Nekem lenne egy olyan kérdésem, hogy amikor ezt leírod, te mit érzel?"

Pusztán azt, hogy segítek másokat a helyes irányba terelni. Sajnos manapság az iskolákban nem mindig van ez meg. Vagy rossz a tanár, vagy nem érdeklődő a diák. A kettő közt vagy kapcsolat van. Bármelyik is álljék fenn, az eredmény negatív, a diák elkallódik.

A válaszaimban a kérdezőket mindig igyekszem önálló gondolkodásra bírni, illetve arra, hogy önállóan miként tudnának eligazodni a segédanyagokban.

Még a középiskolai természettudományos ismeretek oktatásában is két alapvető hiba megtalálható:

1. A diák kezébe van adva a kész megoldás. Ezáltal gondolkodni nem kell, kész képletek vannak, érettségin is.

2. Nincs motíváció, nincs kényszer az önálló tanulás és a szakirodalom feldolgozás irányába.

Pedig a mindennapoknak is ez az alapelve: meg kell oldani egy problémát. Ehhez két dolog kell: gondolkodás és a meglévő lehetőségek feltárása segítségével kivitelezni.

"De adott az a kérdés is, hogy miért nem olyan helyre látogatsz el, ahol magasröptű eszmecserék folynak, mondjuk egy KÖMAL esetleg?"

Hidd el, azokra a helyekre is ellátogatok.