Matematika pitagorasz tétel feladathoz kéne egy megoldás levezetés. Valaki eltudja magyarázni?

"És mégis miféle válasz? Neki sem fogtál a példa megoldásához. Csak rögtön belém kötöttél."

Két dolgot jegyeztem meg:

-Annak ellenére, hogy te állandóan precizitást vársz el a másiktól, te nem produkálod.

-A megoldásodat nem fogja megérteni.

Ha szerinted ez beléd kötés, akkor csak sajnálni tudlak...

"Pedig most megint te kezdted. Nézd meg, én az első válaszomban leírtam a megoldás lépéseit. Utána te a 2-esben belém kötsz. Akkor hogy is van ez?"

Már csak azért sem tudtam "megint" belekötni a válaszodba, mert mindig én írok előbb választ, és te arra reagálsz. Amúgy meg, ha nekem ha problémám van egy válasszal, akkor azt helyre igazítom, normális hangnemben. Te leidiótázod a másikat, alpári hangnemben. Remélem érted, hogy mi a lényegi különbség a kettő között (bár nem szokásod).

Természetesen ennek függvényében én is megengedem magamnak a cinikus hangnemet, mert kiérdemelted. Nem mellesleg, rühellem a képmutató embereket, te ennek vagy iskolapéldája.

"Hát igen, ez most a mézesmadzag? Már korábban is tudtodra adtam, hogy az én számításaim helyesek. Kár, hogy csak most juttott el az agyadig ez a tény."

Már megint fordítva ülsz a lovon... Először nekem esel, hogy mi az, hogy én rossznak titulálom a megoldásodat, amikor pedig közlöm veled, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, akkor kitalálod ezt a nevetséges feltételezést, hogy eddig nem is tudhattam, hogy jó...

Mondd, te észnél vagy úgy általában?

"Látom, továbbolvasni nem sikerült. Ha igényli, privát üzenetben elküldöm neki a részletes levezetést."

Megint téves értelmezés... Nem azt mondtam, hogy nem akarsz segíteni. Azt mondtam, hogy amit leírtál, azt nem fogja megérteni. És igazam is lett, mivel a Kérdező maga mondta, hogy így van. Ha neki nem hiszel, akkor ez van...

"Nem adom meg azt az örömet neked, hogy lemásolva a levezetésemet, és a gondolkodásmódomat azt a saját munkádként tüntesd fel."

Te aztán nem kicsit tartod magad nagyra... Meg egyébként is; hol tüntetném ezt fel? Mintha valami világmegváltó dologról beszélgetnénk...

Azért tisztázzuk a dolgokat; ha az életem múlna rajta, akkor sem nyúlnék a "munkásságodhoz". Egyszerűen csak azért, mert egy olyan embernek nem fogom terjeszteni a tudását, aki az alapvető viselkedéssel és érvelési technikákkal sincs tisztában, ráadásul ha hibázol, mindig a mérnöki diplomád mögé bújsz.

"Ha meg nem tudod megfejteni mi az xk és yk, ez csak a saját szegénységi bizonyítványod tükrözi, és mutatja, hogy még a 12.-es tananyag sem megy."

Újabb tévedés... Nem azt mondtam, hogy nem tudom. Azt mondtam, hogy nem írtad le, ami pedig elvárható lenne attól, aki állandóan cirkuszol minden huszadrangú szarért...

"Még ha írtál volna levezetést, érteneém. De nem, te rögtön az én válaszomat bírálod."

Ügyesen elterelted a szót arról, hogy hogyan lehetne elemi lépésekkel megoldani a feladatot, nem úgy, hogy egyre bonyolultabb kifejezéseket vezetsz be. Nem várok tovább, inkább leírom én, mert úgyse lennél hajlandó rá...

Akkor lássuk;

A feladat megoldható a hasonlóságból is, bár a második eset sokkal nehezebb lenne vele. Amivel egyszerűbb számolni, az a terület.

Csaba ötlete: legyen a négyzet oldala x méter, tehát területe x^2 négyzetméter lesz. A négyzet a nagy háromszögből két kisebbet vág le; az egyik befogóinak hossza x és (25-x) méter, így területe x*(25-x)/2 négyzetméter, a másiknál x és (24-x) méter, így a terület x*(24-x)/2 négyzetméter. Ezek összege értelemszerűen megadja a nagy háromszög területét, vagyis x*(25-x)/2 + x*(24-x)/2 + x^2 lesz.

A nagy háromszög területét a befogókból is meg tudjuk adni, ekkor (24*25)/2=300 négyzetmétert kapunk. Ezek alapján ez az egyenlet írható fel:

x*(25-x)/2 + x*(24-x)/2 + x^2 = 300

Ez annyira egyszerű, hogy még lineárissá is redukálódik. Eredménye x=600/49, tehát a ház oldala 600/49 méter hosszú lesz, így területe (600/49)^2=360000/2401 négyzetméter, tizedestört alakban 149,9 négyzetméter 1 tizedesjegy pontossággal (ami a kollégának is kijött, csak épp nem írta oda, hogy 1 tizedesjegy pontossággal, szóval le lehet vonni a következtetést, hogy mennyire precíz az a válasz...).

Csilla ötlete: ugyanazt a technikát fogjuk használni, csak egy kicsit máshogy. Legyen a négyzet oldala itt is x, ekkor területe szintén x^2 lesz. A négyzet három derékszögű háromszöget vág le a nagyból, ezzel csak annyi a baj, hogy az oldalakat maximum arányokból tudnánk kiszámolni, azt is paraméteresen (vagy hát, nem baj, kinek mi). Azonban máshogyan is lehet tekinteni a részekre, amik könnyebben kezelhetőek; a négyzetnek az átfogóval párhuzamos oldala a háromszöget egy derékszögű háromszögre és egy trapézra bontja. Most szükségünk lesz az átfogóra, illetve az ahhoz tartozó magasságra;

Pitagorasz tételéből az átfogó gyök(1201) méter hosszú.

A területből az átfogóhoz tartozó magasság 600*gyök(1201)/1201 méter (gyöktelenítés után)

Na, akkor most jöhet a lényeg:

A trapéz területe: a trapéz alapjainak hossza x és gyök(1201) méter, magassága szintén x, így:(x+gyök(1201))*x/2

A kis háromszög területe: az egyik oldal itt is x, az ehhez tartozó magasság 600*gyök(1201)/1201-x hosszú, így a területe: x*(600*gyök(1201)/1201-x)/2

Ezek összege adja a területet, vagyis a 300 négyzetmétert:

(x+gyök(1201))*x/2 + x*(600*gyök(1201)/1201-x)/2 = 300

Ez egy ronda egyenlet a sok csúnya gyökös tag miatt, viszont annál kezelhetőbb.

Az egyenlet egzakt megoldása: x=600*gyök(1201)/1801 tehát a ház oldala ennyi méter hosszú. Ennek négyzete 360000*1201/3243601=432360000/3243601, tehát ennyi négyzetméter nagyságú a ház alapja, kerekítőleg 133,3 négyzetméter.

Persze, talán nem olyan szép és ötletes, mint DeeDee válasza, viszont alapvető szemlélettel (csak a területeket összegezzük) szépen megoldható.

"Hát igen, lehetne nézni DeeDee megoldását. De az olyanok, mint a #2-es, hiába nézi, úgysem érti."

Abból is látszik, hogy mennyire megfogtalak, hogy nem áll másból a megnyilvánulásod, csak személyeskedésből. Szóval erről ennyit...

"Az én levezetésemet sem érti."

Ki mondta, hogy nem értem? Teljes fogalmi zavarban vagy...

Leírom harmadjára; abból, hogy leírtam, hogy a betűket nem definiáltad, abból nem következik, hogy én magam nem érthetem.

Abból pedig pláne nem következne semmi, hogyha a levezetésedet nem érteném. Csak annyi, hogy a levezetésedet nem érteném. Se több, se kevesebb. De persze te mesterien állítod be ezt az egészet annak, hogy aki nem érti, az nem is ember...

"A válaszai rendszerint abból állnak, hogy mások gondolatmenetét lemásolja, és sajátjaként állítja be, vagy pedig másokba beleköt, kritizál."

Mivelhogy az összes kérdésnél, amikor engem cseszegettél, én voltam az első válaszoló, mégis kiről másoltam volna bármit is?

"Egyéni ötlete rendszerint soha nincs."

Ezt pedig teljességgel visszautasítom. Ha már ilyen vádat fogalmazol meg, legalább annyi lenne a minimum, hogy bizonyítékot mutatsz fel.

Látom, megint megmaradtál az általános iskolai szinten. Semmi fejlődés...

Megmondtam, hogy a levezetést paraméteresen kérem.

Erre te ész nélkül a számokat helyettesíted.

Az általam megadott területképletet vezesd le paraméteresen. Mert az a lényeg.

Bár szerintem azt sem tudod, mit jelent hogy paraméteres számolás.

"Látom, megint megmaradtál az általános iskolai szinten. Semmi fejlődés..."

Te tényleg fordítva vagy bekötve... Azt mondtam, hogy elemi lépésekkel kellene levezetni. Én ezt tettem. Erre te degradálod a válaszomat... És még te beszélsz arról, hogy "Jaj, szegény te, téged csak mindenki bánt"... Mert rohadtul pont fordítva van...

Mikor jutsz már el arra szintre, hogy levezetés és levezetés között nincs különbség? És nem az a "sztár", amit te leírsz?

"Megmondtam, hogy a levezetést paraméteresen kérem."

Én meg azt mondtam, hogy a levezetést elemi lépésekkel kérem. Te nem tettél eleget az én kérésemnek, és én kértem előbb. Akkor, miről beszélünk?

"Erre te ész nélkül a számokat helyettesíted."

Mivelhogy

[Ez a kérdés nem a tudományok kategóriában van],

ezért olyan választ várnak, amit megértenek. Tehát "szájbarágósat", a legrosszabb esetben. Majd ha a Tudományoknál lesz a kérdés, akkor majd előveszem a magasabb szintű apparátust. Már ezt is kifejtettem, nem egyszer, de te csak fújod, hogy "akkor nem is értem, ha nem azt használom minden körülmények között", holott teljesen indokolatlan egy egyszerű kérdésre bonyolult választ adni.

Ismerős Ockham borotvája?

[link]

"Az általam megadott területképletet vezesd le paraméteresen. Mert az a lényeg."

Mert az a lényeg... Te tényleg annyira el vagy magadtól telve, hogy CSAK ÉS KIZÁRÓLAG az lehet a jó, amit te írsz... Még akkor is, hogyha 0 precizitással csinálod az egészet...

Erre mondtam azt, hogy a képmutatás iskolapéldája vagy. Örülök, hogy legalább ebben következetes vagy.

"Bár szerintem azt sem tudod, mit jelent hogy paraméteres számolás."

És ismét; ha nem tudhatom, akkor én csak egy szar ember lehetek... Csakhogy még mindig nem sikerült odáig eljutnia az értelmi szintednek, hogy fordítva ülsz a lovon, holott már ezt is leírtam nem egyszer...

Jobb lenne, hogyha tényleg magadba néznél, csak egy kicsit. Mert az már undorító, hogy nemcsak személyeskedsz, hanem már személyes támadásokat is indítasz ellenem, alaptalanul.

Még mindig várom, hogy mit másoltam, és kiről...

"Ja és még annyit, hogy az én megoldásom sokkal egyszerűbb mint a tied. Bár szerintem hogy mit jelent az xk, yk még jövő karácsonyig sem fejted meg."

Éljél nyugodtan ebben a hitben...

Kíváncsi leszek, hogy a kérdező melyik választ ítéli jobbnak. Mert csak ez a lényeg.

"Mikor jutsz már el arra szintre, hogy levezetés és levezetés között nincs különbség? És nem az a "sztár", amit te leírsz?"

Na ne már, az én módszeremnek a tied a közelébe sem jön. Az én módszerem paraméteres, a tied kisiskolás szintű.

"Én meg azt mondtam, hogy a levezetést elemi lépésekkel kérem."

Akkor szerinted az az elemi lépés, hogy a számhalmazokat cipeled az egyenletben? Ebből is látszik milyen buta vagy! Hogy lehet számhalmazokat cipelni a paraméteres számolás helyett te ostoba! Ilyet nem csinálunk.

"Na ne már, az én módszeremnek a tied a közelébe sem jön. Az én módszerem paraméteres, a tied kisiskolás szintű."

Én eddig úgy tudtam, hogy egy probléma több módon megoldható, és mindegy, hogy melyik módszert választjuk, hogyha eredményre visz.

Ezek szerint az van, hogy csak egyféle módon lehet mindent megoldani, és csak úgy, ahogyan te csinálod, minden más haszontalan...

Azt kellene megértened, hogy attól, hogy olyan dolgokkal számolsz, amit "kevesen érthetnek meg", attól még a te megoldásod nem lesz értékesebb. Sőt...

"Akkor szerinted az az elemi lépés, hogy a számhalmazokat cipeled az egyenletben? Ebből is látszik milyen buta vagy! Hogy lehet számhalmazokat cipelni a paraméteres számolás helyett te ostoba!"

Nem. Az elemi megoldás az (és már ezt is leírtam), hogy csak a területből indulunk ki. Nem transzformálgatjuk össze-vissza az egész történetet, hogyha nem indokolja semmi. Majd akkor, hogyha nagyon nincs más megoldás, akkor veszünk elő minden mást, vagy ha ott sincs megoldás, akkor kutatunk egy újat. Vagy esetleg akkor, hogyha lusták vagyunk egy hosszadalmasabb számolást elvégezni, és egyszerűbb metódusokat keresünk. De ahhoz el kell jutni egy szintre...

Egyébként, mi a bajod azzal, hogy számokat írok, azonkívül, hogy kevésbé átlátható? Mert technikailag nem okoz gondot.

Erre írtam azt, hogy minden huszadrangú szaron problémázol. És újra...

"Ilyet nem csinálunk."

Attól, hogy te nem csinálod (bár nem tudom, hogy hányan vagytok), attól még más csinálhatja. Olyannyira, hogy a közoktatásban is így tanítják, mivelhogy szemléletesebb. Pont attól ódzkodik mindenki tanulmányai során, hogy hogyan lehet betűket összeadni meg szorozni. És még úgy is nehezen megy sokaknak, hogy számokat használnak.

Majd ha magabiztosan képesek legalább egy nyamvadt egyenletet maguktól felírni, akkor át lehet térni a paraméteres levezetésre. Addig teljesen fölösleges.

"Én eddig úgy tudtam, hogy egy probléma több módon megoldható, és mindegy, hogy melyik módszert választjuk, hogyha eredményre visz."

Persze, te módon megoldható, de az, hogy számokat irogatsz be, az semmilyen módszer sem!

"Vagy esetleg akkor, hogyha lusták vagyunk egy hosszadalmasabb számolást elvégezni, és egyszerűbb metódusokat keresünk. De ahhoz el kell jutni egy szintre..."

Ha nem vetted volna észre, én pont ezt csináltam...

"Egyébként, mi a bajod azzal, hogy számokat írok, azonkívül, hogy kevésbé átlátható? "

Az, hogy frusztrál, mert rosszul vagyok az ilyentől. Minden feladatot paraméteresen kell levezetni, és csak a végképletbe szabad behelyettesíteni. De nyilván neked erről fogalmad nincs, mert fizikus diplomád sincs. (ami nekem egyébként harmadik diplomám).

"Attól, hogy te nem csinálod (bár nem tudom, hogy hányan vagytok), attól még más csinálhatja."

Hát igen, a sok buta, és csak alárendeltebb helyeken...

"Olyannyira, hogy a közoktatásban is így tanítják, mivelhogy szemléletesebb."

Ez is a butulás jele, de nem szemléletesebb. Látszik, hogy már te is a lebutított oktatási rendszerben tanultál, ahol zéróhoz konvergál a követelményszint. A 70-es években labdába sem rúghattál volna.

"Pont attól ódzkodik mindenki tanulmányai során, hogy hogyan lehet betűket összeadni meg szorozni. "

Ez is látod, a tudatlanság jele. Hogy mennyire buták mostanság a diákok, ez azt tükrözi.

"Majd ha magabiztosan képesek legalább egy nyamvadt egyenletet maguktól felírni, akkor át lehet térni a paraméteres levezetésre."

Ezektől ne várj semmit, a mai oktatási szint mellett. De legalább te ne lennél annyira buta, mint ezek. És legalább egyszer mutatnád be, hogy hogyan lehet paraméteresen a végképletet előállítani, amelynek persze egyeznie kell az általam levezetett képlettel, ez egy jó ellenőrzési pont is.

"Az, hogy frusztrál, mert rosszul vagyok az ilyentől."

Tehát ha neked valami nem tetszik, az nem is lehet helyes. Értem...

"Minden feladatot paraméteresen kell levezetni, és csak a végképletbe szabad behelyettesíteni."

Ez is egy hatalmas baromság. Olyan nincs, hogy KELL. De már ezt is leírtam, nem egyszer...

Sőt, olyan sincs, hogy valamit TILOS csinálni, hogyha logikailag értelmes.

Az, hogy neked valami nem tetszik, egyéni szociális probléma...

"De nyilván neked erről fogalmad nincs, mert fizikus diplomád sincs. (ami nekem egyébként harmadik diplomám)"

És megint... Egyrészt, akinek nincs fizikusi diplomája, az nem is értheti. Másrészt megint a diplomáiddal takarózol. Viszont így még meredekebb, hogy azt állítottad, hogy az 1/s nem a fordulatszám mértékegysége... A körfrekvenciás megnyilvánulásodat már fel sem hozom...

Ja, és 3 diplomával már sikk precízen dolgozni? És szabad kioktatni a másikat valótlan dolgokról? Vagy valótlant állítani a másikról?

Még jó, hogy nekem nincs 3 diplomám, legalább az emberi mivoltom megmaradt...

"Hát igen, a sok buta, és csak alárendeltebb helyeken..."

Aki nem a te szinteden van, az csak alárendelt lehet? És még te írtál olyat, hogy tisztelsz minden szakmában dolgozó embert... Egy dolog valamit mondani, de úgy is viselkedni, az egy egészen más dolog...

"Ez is a butulás jele, de nem szemléletesebb. Látszik, hogy már te is a lebutított oktatási rendszerben tanultál, ahol zéróhoz konvergál a követelményszint. A 70-es években labdába sem rúghattál volna."

Érdekes, hogy butulásról beszélsz, holott pont, hogy te nem érted meg az egyszerű dolgokat (pedig azért ez 3 diplomával igazán egyszerű dolog kellene, hogy legyen...); azokat a dolgokat, amiket az "alárendelt" emberek elsőre megértenek...

Sőt, folyton messzemenő következtetéseket vonsz le mindenből. Ha például leírnám azt, hogy 2+2=5, akkor rögtön nekem esnél, hogy még számolni sem tudok, viszont az még véletlenül sem jutna eszedbe, hogy esetleg elütöttem... Vagy ha azt mondom, hogy én a csavart csavarhúzóval akarom betekerni a falba, akkor jön a vádaskodás, hogy "Látszik, hogy a fúrógépről még csak nem is hallottál". Miért zárja ki az egyik a másikat? Miért zárja ki az, hogy alapvető eszközöket használok annak a lehetőségét, hogy mást is tudok használni? Meg tudod indokolni?

Tényleg nagyon érdekelne a válasz, mert már kezd unalmas lenni, hogy te mást sem csinálsz, minthogy kikiáltod magad valami felsőbb hatalomnak, mindenki más meg értéktelen...

"Ezektől ne várj semmit, a mai oktatási szint mellett. De legalább te ne lennél annyira buta, mint ezek."

Anyukám azt tanította, hogy az "ez" szót nem használjuk személyekre, mert bunkóság. Szerintem a te szüleid is mondtak hasonlókat. Mondjuk aki istennek képzeli magát, attól nem is várom el, hogy az embereket ne tárgyakként kezelje...

"És legalább egyszer mutatnád be, hogy hogyan lehet paraméteresen a végképletet előállítani, amelynek persze egyeznie kell az általam levezetett képlettel, ez egy jó ellenőrzési pont is."

Ha így teszek, mi lesz? Megnyílik a mennyek kapuja, vagy mire lehet számítani?

Teljesen mindegy, hogy mit teszek, te ugyanaz az alpári ember maradsz, aki kis dolgokból von le óriási következtetéseket, ordenáré stílusban. Szóval semmi kedvem ahhoz, hogy a kedvedre tegyek. Arról nem is beszélve, és már erről is volt szó, hogy te sem tetted meg azt, amire kértelek, innentől kezdve ez a lehetőség huss, elszállt.

Nem mellesleg még mindig várom, hogy kitől is mit loptam...