Más is érzi úgy, hogy amióta elkezdte az egyetemet, szinte butább lett, mint amikor elkezdte?

Érdekes a felvetés. Én a középiskolában éreztem részben hasonlót, nekem az egyetem könnyebb volt, bár történelemszakos hallgatóként talán másfajta világban éltem. Nekünk nem mindenhol volt katalógus, ráadásul szemináriumokra sem járt be mindenki, és volt olyan tanár, aki ezt elnézte. Legalább az ilyen emberek nem zavarták az óra menetét. Aztán félév végén, amikor a középkori filozófusokból / arab művelődéstörténetből / XIX. századi historiográfiából volt a számonkérés, észlelni lehetett bizonyos fajta különbségeket.

Nem mindegy az sem, hogy egy tanár szereti, azt amit tanít, vagy csak a pénzért oktat. Szereti-e a diákokat is? Mit követel meg? Adni szeretne-e vagy kiélni az uralkodási vágyát? Milyen a közösség? Csak a jegyért versenyez mindenki vagy épp fordítva: az a "menő", aki link? (Vagy esetleg 3. útként a tényleges tudást/szorgalmat értékelik?) Honnan jár be az ember? Milyen anyagi lehetőségei vannak? Ha szegény, tud-e egy kis ösztöndíjat/diákmunkát szerezni? Ha negatív a teszt eredménye, akkor, valóban sajnálatraméltó élethelyzet, együttérzésemet tudom nyilvánítani...