Mit tegyek ha utálok tanulni? Muszály lenne de egyszerűen képtelen vagyok rászánni magam.

Akkor mit csinálsz egész nap ha nem tanulsz? Csak lopod itt a napot? A henyélés persze hogy nem vezet jóra.

Semmi más dolgod nincs, minthogy tanulj. Mi más dolga lenne egy 16 évesnek?!

Meg ugye el is lehet menni három műszakba dolgozni. Ott majd megtanulod mi az a munka.

"Semmi más dolgod nincs, minthogy tanulj. Mi más dolga lenne egy 16 évesnek?!"

Ez a legrosszabb szöveg, hogy semmi más dolga nincs, mint hogy tanuljon (vagyis az iskolai tantárgyakat, tananyagot tanulja)! Millió más dolga van, és ezek közül nagyon sok sokkal fontosabb, hasznosabb, sürgősebb, stb., mint "a tanulás".

"Millió más dolga van, és ezek közül nagyon sok sokkal fontosabb, hasznosabb, sürgősebb, stb., mint "a tanulás"."

Na aztán mi az a sűrgősebb? Bulizni járni meg kocsmázni? A facebookot bökkögetni egész nap meg oda posztolni a legújabb képeket? Vagy a tv előtt ülni lesni egész nap az igénytelen show-okat?

Mégis mi a jó fene lenne fontosabb és hasznosabb egy nebulónak (akinek a szülei mindent a feneke alá raknak) minthogy tanuljon?! Nevetséges az állításod!

"Mégis mi a jó fene lenne fontosabb és hasznosabb egy nebulónak (akinek a szülei mindent a feneke alá raknak) minthogy tanuljon?!"

Pont az a fontosabb és hasznosabb, ha a szülei nem raknak mindent a feneke alá, hanem igenis elvárnak tőle mást is, nem csak azt, hogy az iskolai dolgokat tanulja meg. Pl. hogy megtanuljon legalább alap dolgokat főzni, mosogatni, bevásárolni, vasalni, stb., meg beosztani az idejét úgy, hogy ne csak a fő feladatára, a tanulásra jusson, hanem arra is, hogy rendszeresen rendet tudjon tartani maga körül, ne csak elvileg tudja, hogy hogy kell takarítani, hanem valóban rendszeresen rá is tudja venni magát, hogy megtegye, stb.

Ha folyton csak a tanulás van feladatául adva, ezek simán elmaradnak, aztán majd szenvedhet ő is, meg a szobatársai is, ha koleszba kerül, vagy közös albiba, ezeknek a készségeknek a hiánya folyamatos szenvedés, frusztráció forrása lehet, ami megkeseríti, megnehezíti az egész életét. Saját tapasztalat: folyton azt hallgattam, hogy "neked csak az a dolgod, hogy tanulj" - azóta is szívok miatta, mert folyamatosan fut a ház, miközben más észre se veszi, úgy tart rendet, mert nem úgy szocializálták, hogy "csak a tanulás" a dolga.

A főzés egyéni kérdés, nyilván más kategória a tojásrántotta meg a bolognai pörkölt.

Mosogatás meg alap dolog, 10 perces munka kb. persze ha nem halmoznak föl egy hónapnyi mosatlan edényt. Bevásárlást nem kell tanítani, a vasalás meg rutin kérdése. Ha valaki okosan osztja be a teendőket, nem kell minden nap bevásárolni, és vasalni is elég csak hetente egyszer.

A rendszeres rendtartás, takarítás meg igényesség kérdése, de ennek alapjaiban véve benne kell lennie az emberben, hacsak nem valami utolsó putriban lakik.

Tehát amiket felsoroltál, összességében semmiség, ha napi szintre vetítjük, 20percnél nem vesz el több időt összességében. És ezek nem plusz teendők, hanem alap dolgok. Ha valaki ezt képtelen felfogni, ott az igényességével és a neveléssel is komoly problémák vannak.

Persze más eset, ha valaki sérült, nem tudja ellátni magát, stb. de egy egészséges életerejű nebulónál erről nincs szó.

"amiket felsoroltál, összességében semmiség, ha napi szintre vetítjük, 20percnél nem vesz el több időt összességében. És ezek nem plusz teendők, hanem alap dolgok. Ha valaki ezt képtelen felfogni, ott az igényességével és a neveléssel is komoly problémák vannak."

Persze, összességében semmiség, mert ha gyerekkorodtól arra vagy szoktatva, hogy szánd rá azt a napi húsz percet, akkor megy magától az egész, semmi gond. De ha az életed első kb. húsz évében folyton azt hallod, hogy neked "csak a tanulás a dolgod", és azt tapasztalod állandóan, hogy akkor is megterem a tiszta tányér, ha soha nem mosogatsz, akkor is tele a hűtő, ha neked sose kell beletenned semmit, hogy akkor is mindig van mit felvenned, ha sose mosol, stb., akkor az életed következő öt-tíz-húsz-stb. (kinek hány) évében ez neked nem valami alap dolog lesz, hanem nagyon is plusz teendő életed első húsz évéhez képest, mert amikor egyszercsak elköltözöl otthonról, akkor mindez nem terem meg magától többé, és felnőttként sokkal nehezebb rászoktatni magad mindezekre (főleg pl. új munkahely, új minden közepette), mint amilyen könnyen gyerekként-kamaszként belenőhettél volna az összes ilyesmi feladatba otthon, az ismerős közegedben, fokozatosan, lépésről lépésre.

És nem arról van szó, hogy képtelen vagyok felfogni, hanem hogy nagyon is felfogom, nem vagyok hülyéből, elméletben baromi jól megy minden háztartási munka külön-külön is, meg rendszerben is látom, hogy mitől működne flottul az egész háztartás, mert az összefüggéseket is látom (megvan a hatása annak, hogy annyit tanultam: fejben minden, de minden megvan, tényleg) - csak éppen a gyakorlatban valahogy sose jön össze, vagy legalábbis sose olyan sokáig, hogy elégedett lehessek magammal.

És az sem igaz, hogy igénytelenségről van szó, mert miközben a háztartás szalad, a munkámban kb. mindenki egyetért abban, hogy nagyon is precíz vagyok, minden részletre odafigyelek, alapos vagyok és megbízható, lehet rám számítani, ha valamit elvállalok, időre meg is csinálom, nem vagyok trehány, nem csapom össze a dolgokat, hanem tényleg odateszem magam, ha munka van, stb.

Egy valamiben viszont egyetértünk, abban hogy a nevelésemmel komoly problémák voltak: pontosan az volt a probléma, és az nagyon nagy probléma volt (mint utóbb kiderült), hogy ezzel mosták az agyamat életem első kb. húsz évében, hogy "neked csak a tanulás a dolgod". Pont ez az, amivel baromira elrontottak valamit. Nem tudatosan, nyilván, nem kiszúrni akartak velem, sőt, a javamat akarták, meg akarták könnyíteni az életemet - de éppen az ellenkezőjét sikerült elérni: hosszú távon nagyon is megnehezítették hosszú-hosszú évekre.