Nálatok hogyan tartott rendet a tanár a tanteremben?

Szomorú, hogy a mai világban a fegyelmezési gondokról kell beszélni. Alapvetően két dolog van: az egyik hogy a tanár-diák kapcsolatában legyen meg a kölcsönös tisztelet. A másik pedig az, hogy a tanárnak legyen tekintélye. A tanár legyen egy példakép, akire fel lehet nézni, akiről szívesen vesznek a diákok példát és szívesen tanulnak tőle, de ne legyen egy önkényes diktátor. Legyen a tanár melegszívű és odaadó, akihez a tanítványok bármilyen problémával mint emberhez fordulhatnak.

Ha ezek megvannak, akkor nem kell fegyelmezési dolgokról beszélni.

A felvetett probléma gyökere talán a tanárképzés hibájában is kereshető részben. Ma már kevesek azok, akik elhivatottságból választják a tanári pályát.

Hozzá kell tenni azonban, hogy egy elhivatott pedagógus számára is nem kis kihívást jelent egyes diákok kezelése, akik az átlagostól eltérő életformban nőttek fel ill. nevelték őket. Sok esetben az elkallódás is visszavezethető erre, és a diák esetleges rejtett tehetsége nem kerül napvilágra. Ez részben szülői hiba is.

Tényleg szomorú...

Nem kellett rendet tartania a tanárnak, mert a szülő megfelelő nevelést adott.

Ma már letolják a gyereket, ott a gép a telefon. Nézi a hülyeségeket, persze hogy ezek történnek.

Ne haragudj, de elég szánalmasnak tartom már azt, hogy oviba tablettal mennek.

Ez a baj...

Szülői nevelés kell. És nem a neten lógni 9 évesen.

15 évesen volt először gépem, csak megjegyzem neked.