Melyik szak áll a legszorosabb kapcsolatban a statisztika-kombinatorika-valószínűségszámítás vonallal egyetemen?

Köszi a választ! :)) Nagyon hasznos volt!

A könyvelés, közgazdáságtan se érdekel annyira, bár az összefüggéseket szeretem meglátni. Ezek mellett még inkább a pszichológia, filozófia érdekel :D Hogy hogyan tegyük "jobbá" az életünk vagy változtassuk rajta. Szeretem a rövidebb, konkrétabb dolgokat, ami nem terjengős. Matekból annak ellenére, h elég vegyes voltam eddig, volt, h olyat megértettem, amit sok más jó tanuló nem, és abból stabil 5-öst hoztam, szinte hibátlant.

Hm, nagyon érdekes :). Csak marketingesnek nem tudom elképzelni magam, hogy kifejezetten az legyen a célom, h eladjak dolgokat az embereknek, vagy befolyásoljam őket. A pénz világa azért nem áll hozzám közel, mert annál jobban szeretem a mehfoghatatlan dolgokat, minimalistább vagyok. Nem is az, h nem tudom kezelni, jól takarékoskodok, csak inkább a művészet, kapcsolatok, filozofia fog meg, ami sokszor nem konkrét válaszokat ad :). A marketing nekem kicsit hideg, a mit sokszor nem olyan fontos azt láttam. Táblázatokat viszont szeretek bújni, statisztikákat készíteni, szőrözni, rendszerezi, elég rendmániás is vagyok a magánéletben, kicsit kényszeres.

A szociológia viszont mindig érdekelt, lehet egy olyan alapszakkal érdemes lenne megcsinálni, amit mondasz :)

A gazdaságtudományi szakoktól azért tartok kicsit mert tanultam már számvitelt - könyvelést, és nem ment olyan jól, untam, távol állt tőlem.

Annyit tennék még hozzá, hogy nem erről szól az élet, vagy egy értelmiségi pálya. Nyilvan dolgozni kell, sokszor látástól-vakulásig, de akkor is egy önkifejezés/megvalósítás, kiteljesedés kell, hogy legyen amit csinálsz, csak akkor működik, ha valahol bent élvezed. Ezert nyitottam saját magam a művészetek, sport, de akár a gondolkodók követése felé, mert abba is sok energiát feccoltem, hogy értelmeztem, gondolkodtam, alkottam, edzettem, de mind valahol egy nagyszerű utazás volt, ahol el elveszek a tevékenységben, megszűnik létezni az idő, amíg csinalom. A tanulásnal ez nem volt általaban, de ha volt, akkor mindig gyorsan tovabbhaladtunk rajta, ahelyett, hogy ennek az érzésnek a hullámát lovagoltuk volna meg. Kombinatorikábol, fogalmazások írásában többször ateltem ezt a megszunik körulottem az idő érzést. Nem arról szól az emberi élet, főleg egy értelmiségi pályára vágyónak, hogy újra meg újra erőszakolja meg magát, hozzon ilyen racionális, üzleti döntéseket, hogy inkább tanulok, mert jobban járok vele, mint ha egy melós lennék... A sportban én inkább azt tapasztaltam, hogy alapvetően élvezetes, nyilván vannak mélypontok, amikor nincs kedved annyira elmenni edzeni, de ahogy látod, tudod, hogy mész egy irányba, ezen is túl lehet lendülni. Összességében egy élmény az egész, egy csodás utazás, és tudod szabályozni hogy mondjuk csak 7 órát edzel, 3 órát mobilizálsz, 10-12 óra edzessel nagyon jó dolgokat el lehet érni. És ez nem túl sok, meg talán változatosabb, max. hozzateszel ehhez egy kiegészítő sportot, akkor lehet 15-20 óra. Egyetemen meg ülj bent 30 órát, tanulj otthon 20at, és aztán lehet el se érsz semmit, ki se jönnek a képességeid úgy, mert mint ahogy egy jo edzestervet, ezt is személyre kéne szabni. Én is mondom egy könyveléssel full tudok szenvedni, pedig azt könnyebben tanulhatonak mondják mint egy valószínűségszamítást,ami meg könnyebben megy. Az embereknek is meg kéne valtoztatniuk a szemléletük, mert amig önmagukban, másokban keresik a hibát, alkalmazkodni, tulelni probalnak, sose fog valtozni ez az elhetetlen, igazsagtalan rezsim, oktatasi rendszer. Akarmit mondtok, ami Magyarorszagon van egy sz. .r,ehhez nem kell szakembernek lenni. Ott kezdődik, hogy tanárokat, orvosokat nem fizetnek meg rendesen, de még egy edző, vagy vezetésoktató is, ha tudja a dolgát, miert nem kapja meg a havi 500-at legalább tisztán? Ezek nem akkora pénzek, több mint a fele elmegy helyből ha kiveszel egy kis lakast rezsivel és az alap bevásárlás. Én elfogadom, h tanulni kell, de nem normalis, h teljesen alárendeli magát az ember ezeknek, közbe meg se becsülik. Ma már annyira specializalodik minden terület, állítom a matekom belül, ha en akarnék lenni egy elég jó statisztikus, csomó dolgot nem is kéne tudnom, amit vennénk, felejtek is rendesen ebből...de mi a megfejtésetek, én vagyok lusta, tanulj, alazkodj meg, és örülj, ha épp megélsz. Biztos egy gyerekben van a hiba, aki ki van téve a körülményeknek es alapvetően jó, sőt akár tehetséges.. Azt elfogadom, hogy most már összeszedhetem magam, tanulhatok a múltból, tehetek magamért, változtathatok, ez az én felelősségem, de azért lássuk már, miből mi következik, és hogy változni se igazán lehet az eletben túl sokat. És azt mondom, még aki csak takarítónak jó, meg valakinek azt is el kell végezni, neki is lehetne olyan korrekt feltételeket adni, hogy élvezze az életét, elfogadja, hogy ha nem is vesz el a takarításba heti 15-20 óra egy korrekt bérért megeri neki, hogy aztán elveszhessen a társasjátékozasba vagy a varrasba mondjuk. Ezert van az, hogy mindenki kis kapukat, könnyebb utat keres, és csak erre mondtam, hogy en is ebbe szocialzalodtam, hogy ha mar 13 evesen nem megy olyan jol, akkor hagyjam, mert egy diplomas az csöves,néhány kiveteltol eltekintve,amibe igy valszeg nem leszek benne.