Aki nem szereti a testnevelés órát, az leginkább miért nem?

Azért nem szerettem, mert születésem óta izületbeteg vagy és nagyon gyorsan széttörik a csontom már egy szimpla eséstől. Ezt a testnevelés tanárok nem voltak hajlandóak elfogadni, így mindig valamim el volt törve/repedve. Sokszor gipszben tesiztem. Volt rá példa, hogy focizom kellett és a 120 kg 46-os cípőt hordó osztálytársam sípcsonton rúgott szándékosan. Teljesen belilult a lábam és egy hónappal később is olyan volt. :/ Ha olyan feladatokat adtak volna, amiket a szakvéleményben javasoltak akkor sokkal jobban szerettem volna. Ez ment 9. osztály végéig, utána át engedtek gyógytesire ahol 12. évvégéig voltam. A tanár nem terhelt túl és izületkimélő feladatokat adott. Annyi volt a próbléma, hogy a 70+ tanár gyakorlat közben oda állt mellém és félig ölelésben vont, meg a térdemet fogdosta, hátamat tapogatt/simogatta. Leginkább a lányokkal csinálta, de a fiúkat se kimélte. Olyanokat mondott mintha tizenéves lenne, ami nekem abszolút nem fért bele, mert simán a nagyapám lehetne. Emellett ennyire közvetlen tanár volt már 50 éve is, így nem tudtam vele mit csinálni pedig már rosszul voltam a gondolattól, hogy jön a gyógytesi.

Volt 2-3 tesitanárom az iskolai életem során. Egyiktől se láttam soha egy szabályos feladatsort, se egy bukfencet, se egy kosárra dobást, se egy szép ugrást, futást, akármit. Semmit. Pofázni én is tudok síppal a számban a pálya széléről. Nem tudom tisztelni azt, aki nem ad rá okot, és nálam itt már elbukott a tesi óra. A szaktanárok legalább értettek a tárgyaikhoz és fejből tudták az évszámokat, kémiai számításokat vagy akármit. De a tesi? Nulla.