Csak szerintem nem ér semmit a diplomáknak majdnem a 100%-a?

Nem értek egyet veled. Szerintem a diploma igenis ér valamit.

Természetesen jogodban áll nem szerezni diplomát és úgy boldogulni az életben. Sok sikert!

Nem, sokak szerint nem ér sokat még.

Más kérdés, hogy nincs igazatok, hiszen minden statisztika az ellenkezőjét mutatja.

Elképzelem, hogy a kérdezőt egy olyan orvos operálja akinek nincs diplomája. Mindezt egy olyan kórházi épületben amelyet egy diploma nélküli mérnök tervezett és épített. Ráadásul a gyerekét egy diploma nélküli tanár készíti fel az érettségire.

Tovább is tudnám folytatni de nem teszem.

Szerintem ér valamit, sőt.

Én első diplomás vagyok a családomban, nagyon is látom, mennyire alakult másképp ennek köszönhetően az életem.

Ha eltekintek a szakomtól általánosságban igaz, hogy...

-egy egyetemet végzett ember máshogy gondolkodik. Mindig mikor valamelyik rokonom beszervez egy olyan összejövetelre, ahol a többség nem diplomás, elképedek, hogy mennyire másképp gondolkodunk, mennyire mást tartunk fontosnak, hitelesnek. Az ember megszokja az értelmiségi közeget, megszokja, hogy a beszélgetőpartnere gyakorolja a kritikus gondolkodást, képes tudományos értelemben logikus gondolkodásra, ismeri a hiteles forrásokat, ismeri azokat a jelenségeket, amelyek nem eredményeznek megbízható információkat. Nincsenek akkora túlkapások, emeletes ostobaságok és olyan megállapítások, amivel már nem is száll az ember vitába, mert alapjaiban kellene elmagyarázni azt, hogy mi ezzel a baj, miért teljesen abszurd az illető egész elgondolása. Nagyon nehéz egy meggyőződés alapú gondolkodást ütköztetni egy tudományos gondolkodással. Márpedig, aki nem járt egyetemre, sajnos nagyon hajlamos erre.

-ha már szóbahoztam a gondolkodást, akkor megemlítem a tanulást is. Ha eltekintünk attól, hogy ki milyen szakra járt és az mennyire hasznos és csak azt vesszük alapul, hogy milyen hatalmas ismeretanyagok elsajátítását várják el egy egyetemi képzésen, rövid idő alatt, azt hiszem, szintén csak a felsőoktatás mellett tudnék érvelni. Ha valóban haszontalan dolgokat tanul az ember az egyetemen, azt akkor is gyorsan teszi, megtanul gyorsan tanulni, információt szűrni, használni, megtanulja, hogy mit hol és hogyan keressen. Ez pedig minden szellemi munkakörben egy nagyon hasznos fegyver, a piac ugyanis azoknak kedvez, akikkel nem kell kínlódni, hogy el tudják végezni a munkát, ehhez azonban az kell, hogy könnyedén beletanuljanak. Az, amit az egyetemek többsége a hallgatóira erőltet olyasmi, amit az ember nem jó kedvében csinál. Bele lehet jönni, én is tanultam autodidakta módon sok dolgot, de az a tempó, amit magadnak állítasz be, messze elmarad attól, amit akkor is csinálsz, ha nincs épp kedved. Ez edzi meg igazán az embert

-ha már felhoztam a szellemi munkakört, akkor megemlítem az én egyik fő motivációmként is, amiért a felsőoktatásba jelentkeztem. Mint mondtam, a szüleim kétkezi munkát végeztek, láttam őket belerokkanni. A legtöbb egyetemi képzés ha nem is jól fizető állást garantál, de megkíméli az embert fizikailag és egy kényelmes munkakörnyezetet garantál (itt megjegyzem, aki azt hiszi, hogy a diploma a fizetés maximalizálásáról szól, az nagyon eltévedt, soha sem volt ez a felsőoktatás feladata vagy lényege, hogy némelyik diplomást jobban megfizeti az ipar, az csak azt támasztja alá, hogy az adott tudás a piac szemszögéből is értékes). A legtöbb diplomás egy kényelmes irodában vagy laborban dolgozik, nem szakad bele fizikailag a munkába, nem árusítja ki a munkával az egészségét is. Ez semmiképp sem elhanyagolható.

Térjünk át a szakmaibb, szakspecifikusabb érveimre. Azt állítod, hogy a szakok majdnem 100%-a fölösleges papírt ad. Nem tisztem megítélni, hogy melyik szak haszontalan, de abban biztos vagyok, hogy a természettudományi, a tanári, a műszaki, az informatikai és az egészségügyi pályák egyáltalán nem azok. Ezek a képzések pedig bőven több, mint felét teszik ki az egész repertoárnak, tehát az állítás nagyjából innentől fogva hiteltelen. Hogy az elméletibb jellegű szakok, amelyek végzettjeit nem szívja fel az ipar olyan mértékben, mint a fent említetteket, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy haszontalanok. Nagyon sok "büfének", "melegedőnek" gúnyolt szak és tárgy tudását használtam magam is a szakmámban annak ellenére, hogy egészen mással foglalkozom. Elcsépelt, de sosem lehet tudni, hogy a kirakós darabjai közül mi melyik helyre illik. Egy biztos, a tudás nem lehet haszontalan. De hogy konkrétabb legyek:

-az egyetemi képzésen, mint azt már korábban írtam, az ember gondolkodni tanul. Nem csak a már említett kritikus gondolkodás és információszerzés szempontjából, hanem szakmailag is. OKJ-s és egyéb képzéseken az emberek készíteni tanulnak meg dolgokat, egyetemi képzésen viszont az adott tudomány nyelvén gondolkodni. Alapvetően kreatív embernek tartom magam, a családom is tele van művészekkel. Viszont ahhoz, hogy valami újat tudjak kitalálni és tudományos értelemben alkotni, ismernem kell a játékszabályokat, az előzményeket, az alapokat. Ezeket a dolgokat számomra az egyetemi képzéseim adták. Alapvetően úgy gondolom, minden szakembernek minden képzettségi szinten megvan a maga szerepe és hasznossága, viszont innováció nélkül nem tart sehova a világ. Ha nincsenek emberek, akik újat alkotnak (és nem a művészeti értelemben, hanem a tudományok területén), akkor megáll az élet. Akár alkalmazott az ember, akár vállalkozó, ha meg akarja haladni önmagát, arra csak úgy van lehetősége, ha a szakma elméleti alapjaival, lehetőségeivel tisztában van.

-szintén egy praktikus érv, a végére, az pedig az álláskeresés. A diplomások között a legalacsonyabb a munkanélküliek aránya, többségünk pedig diplomás munkát végez. Anno nekem az egyetem segített szakmai referenciákat építeni és a TDK-s dolgozatomnak köszönhettem az első komoly állásomat. Nem én kerestem állást, hanem ők kerestek engem. Azért ez elég menő dolog. A másik ide kapcsolódó tényező a kapcsolati háló. Az egyetemen olyan szakembereket ismertem meg a barátaimként, akik között mindig akad egy ember, aki ismer egy másikat, aki pont olyan embert keres, aki ahhoz ért, amihez én. Ha elveszteném az állásom, egy hetembe sem telne újat találni, ráadásul szakmai munkát, nem mosogatást a lenti bárban. Emellett a szakmám (multidiszciplináris terület lévén) lehetővé teszi, hogy jóval könnyebben tudjam magam átképezni, kicsit másabb pozícióra felvetetni magam, ha úgy adódik, tehát lényegesen nagyobb biztonságban élhetek, mint például a szüleim. Ráadásul a világ bármely pontján, ugyanis az én szakmámban lehetséges az otthoni munkavégzés.

-az utóbbi pontra sokan lecsaphatnak, hogy ez nem csak a diplomásokra igaz, de fontos megjegyezni, hogy egy ugyanolyan képességű diplomás és nem diplomás munkavállaló közül inkább az előbbit választják. A papír nem minden, de egy jó belépő, ami beszél helyetted is arról, hogy számukra idegenként mire voltál és mire lehetsz képes. Mikor diákként dolgoztam, gyakran voltak kollégáim papír nélkül. Értették a dolgukat, de rettenetesen korlátoltak voltak. Pontosítok, értettek egy dologhoz, de nem a szakmához, nem ahhoz, hogy hogyan kell valamit szabályosan, átláthatóan, praktikusan csinálni, hanem ahhoz, hogy hogyan kell valamit elkészíteni úgy, hogy működjön. Ez pedig megnehezítette velem együtt minden olyan kollégának a munkáját, aki megtanult egy konvenció mentén dolgozni, egy közös nyelv vagy módszer segítségével, amit aztán mindenki, aki tanult ilyen "fölösleges" formalitásokat, lényegesen könnyebben megért és lényegesen könnyebben dolgozik tovább az adott munkával, mint egy olyan munkával, ami ezt nélkülözi és a készítője a saját ízlése szerint pakolta össze, csak azokat a dolgokat betartva benne, amikről ő maga tud (ami lényegesen kevesebb szempont, mint egy diplomás szakemberé). Egyszóval, a munka silány, nem optimális, nem követhető, nincs jól felépítve. És sajnos aki autodidakta módon tanult ott, az megkímélte magát ezektől az elméleti, nem szorosan a szakmához köthető köröktől azokhoz képest, akik nem is szerezhettek diplomát, amíg meg nem tanulták ezt.

A saját véleményem szerint erre jó a papír.

Attól függ, hogy milyen diploma, és hogy hogy jössz ki egyetemről.

Barátnőm közösség szervezőnek tanul, de csak azért, hogy elmondhassa, hogy ő járt egyetemre.

Nagybàtyjàm mérnökként végzett, de nem dolgozott benne soha egy napot sem, mert nem ért hozzá, pedig kitűnővel végzett. Nem érdekelte, magolt végig, lediplomàzott és most ha dolgoznia kéne benne nem is tudna, ezt elmondta nekem. Helyette elvégzett egy tanfolyamot, és játékfejlesztéssel foglalkozik, pedig mérnökként többet kereshetne.

Én egyetemre készülök, ha amint elvégeztem az egyetemet engem el fognak helyezni nyolc évre dolgozni, szóval rögtön lesz munkám, nem lesz az, mint most, hogy azon kattogok, hogy mit kezdjek az életemmel, mert megszűnt a munkahelyem.

Ha büfészakra mész, akkor ne várj csodát az élettől, senki nem fog leborulni előtted, hogy elégeztél egy mihaszna szakot, mondjuk ha orvosin végzel, akkor sem, nyilván. Fontos, hogy olyan szakra menjen az ember, ami.:

1. Érdekli, és szívesen tanulja

2. Van értelme elvégezni, és nagy valószínűséggel fog vele munkát kapni

3. Ha már kijàrta, akkor tudja is végezni, értsen hozzá.

Nekem már van egy szakmám, amihez nem értek, most mással foglalkozom, most tanulom a jelenlegi szakmàmat, és készülök egyetemre.