Igazságtalanság, vagy csak én nagyítom fel? (hosszú)

Idén érettségiztem, jelentkezésemet többek közt az ELTE japán, koreai-, illetve a KRE japán szakára adtam be. Tudtam, hogy elég magas szokott lenni ezen szakokon a ponthatár, de ennek ellenére belevágtam. Hiába...

Bár letettem egy nemzetközileg elismert, közép szintnek megfelelő nyelvvizsgát és megcsináltam az emelt szintű érettségit(90% körüli eredménnyel), de úgy tűnik még ez sem elég ahhoz, hogy az embert érdemesnek, és elhívatottnak találják arra, hogy japán szakon folytathassa tanulmányait. Sajnos az angol, német, stb. nyelvszakoktól eltérően japán szakra még csak a középszintű (japán) érettségi letétele sem kötelező, ezért második felvételi tantárgyként a történelmet kellett választanom, ugyanis az irodalmat és a nyelvtant nagyon nem szerettem. Szándékosan nem azt írtam, hogy a "magyart" nem szeretem, hiszen úgy gondolom, hogy bár egy szabályt sem tudnék most felidézni, azonban sikerült elsajátítanom a helyesírás fortélyait, és fogalmazni is megtanultam rendesen. Egyébként ha kötelező lenne a japán érettségi, akkor tudtam volna olyan tárgyakat duplázni, amivel könnyedén felvettek volna... Ezért is olyan bosszantó ez.

A történelem érettségi végül kicsivel 80% fölött sikeredett, amivel én személy szerint meg vagyok elégedve még annak ellenére is, hogy tulajdonképpen emiatt nem sikerült a felvételi.

De mi a fenének is várják el azt tőlem, hogy olyan szinten teljesítsek egy olyan tárgyból (jelen esetben történelem), mintha történelem szakra készülnék, és aminek az ég világon semmi, de semmi köze nincs ahhoz a szakhoz, amire én jelentkeztem?! (Természetesen a középiskolai tananyag keretein belül.)

Úgyhogy nem sikerült. Olyanok fognak bekerülni, akiknek fingjuk nincs a japán nyelvről, és csak azért sikerült nekik a felvételi, mert olyan tárgyakból telesítettek jobban nálam, amiknek őszintén szólva nem sok közük van a japánhoz.

Nem azt mondom, hogy japán nyelvtudás nélkül ne lehessen bejutni, de azért azokat, akik bizonyságot adtak nyelvtudásukról, és afelől, hogy tényleg ott lenne a helyük, őket szerintem mindenféleképpen valamiféle előnyben kéne részesíteni. Ez így egyszerűen nem fair! Legalábbis szerintem.

És most lehet mondani, hogy nem mindenkinek van pénze külön tanárra és tanfolyamra, de erre én meg azt mondom: Ha valaki elég elhivatott, akkor mindenféle külső segítség nélkül is sikerülhet! Én is egyedül jutottam el erre a szintre, úgyhogy nem lehetetlen. Decemberben pedig megpróbálom a felsőfokú nyelvvizsgát, és, hogy ha az sikerül, akkor már elmondhatom azt, hogy nem volt hiábavaló a sok pluszmunka, és a különbözeti vizsgák letételét megelőző hercehurca.

De nem vettek fel...

...Így hát maradt a "B" terv, vagyis a germanisztika szak, ahová érdekes módon követelmény az emelt szintű érettségi, de hát annyi baj legyen, azt is letettem.

A mostani felvételi rendszerben többek között az a probléma, hogy az egyetemek szemszögéből mi felvételizők nem vagyunk több, mint puszta üres számok. Az érettségi eredmények beszámításán kívül szerintem még be kéne hívni a felvételizőket egy külön beszélgetésre is, valamint meg kéne íratni egy az adott szakhoz kapcsolódó "lightosabb" szintfelmérő tesztet. Mindezekkel ki lehetne szűrni a komolytalanabb, lesz, ami lesz alapon jelentkező "versenyzőket" a céltudatos, esetleges plusz háttér információkkal rendelkező felvételizőktől.

És bár tudom, hogy túl kell tudni lépnem ezen a kudarcon, és az élet megy tovább, de mégis... Ahányszor végig gondolom ezt az egészet, mindig kinyílik a bicska a zsebemben, hogy a fenébe is... mit keresek én germanisztikán, mikor a japán szak volt a legfőbb vágyam, és ha valakinek, hát nekem igazán ott lenne a helyem...

Egyébként nincs semmi bajom a némettel, de azért nem említeném egy lapon a japánnal.

Hirtelen ennyi jutott eszembe a témával kapcsolatban, írjátok meg, hogy Nektek mi a véleményetek!