Egyetemi kiégés, mit lehet tenni?

Sziasztok! Nem kicsit vagyok elkeseredve, hogy egy névtelen oldalon kérek segítséget, de nincs sok vesztenivalóm. Jelenleg ötödéves vagyok egy elég nehéz szakon (jog), államvizsgaidőszakban vagyok, egy szemeszteren keresztül záróvizsgázunk 5 tárgyból átlag kéthetente. Néhány dolgot átéltem már ezen a szakon, voltam több vizsgán, ahol 30/30 ember megbukott már rögtön beugrón, stb. Évente egyszer talán kiborultam egy délutánra, de aztán felálltam és továbbmentem, igyekeztem lazán felfogni, és az abszolválásig, ha nem is mindig csúszások nélkül, de időben eljutottam, többször magas átlaggal, ösztöndíjjal. Sosem volt még velem ilyen, de most egyszerűen nem megy. Elkapott egy kétségbeesés-spirál, és nem tudok kijönni belőle. Már egy-másfél hónapja naponta többször teljesen random sírógörcsök törnek rám, még ki sem piheni a szemem, már jön az újabb. Belázasodok rendszeresen az idegtől, felmegy a vérnyomásom, pulzusom, remegek, nem tudok elaludni, aztán meg túl sokat alszom. A menstruációm összezavarodott, folyamatos fejfájások, fülcsengés stb. Koronás is lettem, pedig szinte ki sem mozdultam, azt is elég rosszul viseltem. Az agyam két államvizsga után kb. meghalt, egyszerűen képtelen vagyok fejben tartani az anyagot, nevetségesen keveset tudok csak megjegyezni, amire másnap már nem is emlékszem. Nyilván tanulni szinte képtelen vagyok ilyen állapotban. Ha ez egy délután lenne, elengedném, de már nagyon régóta tart. Sem mentálisan, sem fizikailag nem voltam még soha ennyire rossz állapotban. Sajnos biztosra veszem hogy több már nem fog sikerülni ebben a félévben, bennem ennyi volt, de ha megfeszítem magam is én képtelen vagyok többre. 2-3 napra meg tudom magam feszíteni, egy-két hétre is, hónapokra nekem nem megy, én ehhez kevés vagyok. A szüleim igyekeznek presszionálni, szerintük csak akkor vagyok valaki, ha időben végzek, látják, milyen állapotban vagyok, nyugtatókkal és más gyógyszerekkel, vitaminokkal tömnek, mondván ez csak egy rövid időszak, kb egy gyógyszertár már a gyomrom, persze ilyen állapotban már bármelyik nyugtató hatástalan. Sajnos kijön hogy ez nem az én szakom, azért esett erre a választás, mert humán érdeklődéssel sok választásom nem volt. Szívem szerint mindig bölcsészetet, filozófiát, irodalmat tanultam volna, de sajnos az nem túlságosan piacképes a mai világban nem is támogattak volna benne. Ebbe viszont belebetegszem, utálom, jogszabályok szó szerinti tanulása egész nap, nem megy, és egy hiba és elégtelen, és csúszik fél évet az életem. Egész nap tanulok és már semmi látszatja. Fogalmam sincs mit tegyek, következő félévben már nagyon dolgozni akartam, főleg, hogy szerintem ennek a drámának többek között az is az oka, hogy másfél éve alig voltam közösségben. Nagyon nehéz. De így fogalmam sincs, mi lesz a munkával, nem a legpiacképesebb diploma azért ez sem, ráadásul csak abszolutóriumom lesz. A korona miatt is szinte alig van állás. Teljesen el vagyok keseredve. Mindent az egyetemre tettem fel, rámentek az emberi kapcsolataim, a mentális egészségem, elhíztam, és nem lettem előrébb az életemben. Mit lehet tenni? Van valami ötletetek? Egyszerűen annyira szar embernek érzem magam. Hetek óta kb. felkelni sincs erőm az ágyból, annyira magam alatt vagyok. Pont ma jutott eszembe az a srác, aki az Óbudai Egyetemen kiugrott az ablakon, mondanám, hogy nem értem, de én értem, miért csinálta. Beszéltem még pár emberrel és nem vagyok egyedül ilyen állapotban. Hogy lehet ebből kijönni? Normális ez, hogy mentálisan ennyire tönkremegyünk?

Ne haragudjatok, hogy ennyire hosszú lett, de már kiírni is jól esett magamból.