Nekem is elég paradoxnak tűnik, ha egy tanár nem szereti a gyerekeket. Szerintem még általános iskola végéig a gyerek igenis gyerek, és kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy kis törődésre is szüksége legyen. A tanárnak kell némi pszichológiai, némi társadalomismereti tudás is, nem beszélve a kommunikációs képességekről. Szerintem a tanárság nem feltétlenül merül ki annyiban, hogy jól megtanítom az anyagot, persze, ha már ez teljesül, az önmagában már egy nagyon jó és fontos dolog. Szerintem sok osztály manapság azért van szétzülledve, épp azért van annyi kiközösítés, zaklatás, mert a tanárok úgy érzik, hogy leadja az anyagot, számonkéri, és ezzel minden el is van intézve - persze elsősorban az adott osztályfőnök feladata az, hogy valahogy közösséget kovácsoljon a gyerekanyagból, akármilyen pocsék is az, amit kapott. Tekintve, hogy a gyerekeket bár a környezete neveli elsősorban, az iskolában vannak hétköznap 8-tól kb. 4-5 óráig, vagy kettőig-háromig minimum, így a gyerekek neveléséhez (amit elvileg kellene tanulniuk az egyetemen) is hozzá kellene járulniuk. Legélesebb példa az én középiskolámból, hogy egyik volt tanárom volt az, aki kiszűrte egy tizedikes gyereknél, hogy diszlexiás (elküldte vizsgálatra, és kiderült, hogy tényleg), és addig senkinek nem tűnt fel, hogy baj lenne a gyerekkel, csak szidták, hogy lusta és nem tanul. Ugyanez a tanárnő a saját osztályában meg egyenként mindenkivel elbeszélgetett arról év elején, hogy az XY fiú az osztályban enyhén autista, ezért legyen hozzá türelemmel, és ne bántsák, ha valami furcsa dolgot csinál vagy valamiben esetleg lemarad, és nem is volt problémája ennek a gyereknek később, sőt, az osztály az összes sportversenyen utolsó lett miatta, mert nem mentek neki az ügyességi feladatok, de senki nem szólt be a fiúnak és még gratuláltak is neki, hogy szép volt. Egy másik osztályban meg egy hasonló gyereket olyan szinten kiszekáltak viszont, hogy végül másik iskolába vitték. Szóval a tanárok sokat tudnak tenni (vagy nem tenni) azért, hogy az osztályközösségek valamilyen pozitív vagy negatív irányba formálódjanak, és szerintem ehhez kell az, hogy a tanár legalább minimálisan szeresse a gyerekeket, és tudjon gondolkodni az ő érzelemvilágukkal, érettségi szintükkel. Gimnáziumban már nagyobbak a gyerekek, de őszintén, amíg egy ember nem tartja el önmagát és nem dolgozik, addig nem felnőtt, a gimis diáknak még ott lóg a tojáshéj a fenekén. Szerintem fontos, hogy itt már azért felnőttként kezeljék őket, de azért ezek a tinédzserek is még gyerekek, ezt nem lehet azért elfelejteni. Azt én sem mondom, hogy buksisimogató módon kell szeretni őket, mert az az óvoda-bölcsőde, de azért tudni kell őket szeretni, főleg akkor, amikor rosszak és neveletlenek. Nyilván sok tanár ki is ég a mai generáció miatt, ami az elhanyagoló mai szülőknek köszönhető, másrészt mivel nincsenek a gyerekek már általános iskola elején jól nevelve, a később tanító tanároknak csak egyre rosszabb és nehezebb helyzete van velük.
válasza:
válasza: